#149A hálózatosság lényege, hogy a rendszerből fakad az egyes csomópontok/elemek egyenrangúsága, és semmilyen specializált tevékenységgel nem lehet a hálózat egésze fölött dominanciát szerezni.
Nem értek egyet. Hogy csak a legáltalánosabbat említsem: böngészőháború. De lehetne sorolni tovább az aggodalomra okot adó lehetőségeket, itt az a problémám, hogy elven nagyszerűen hangzik ez a "hálózatos" társadalom, de tökéletesen megvalósítani képtelenség. Mi van, ha egyes hálózati elemek másként gondolkodnak? Mi van, ha a hálózat egy eleme például valami speciális dolgot talál fel, amivel előnyt szerezhet a többiekkel szemben - és mi akadályozza meg, hogy ezzel visszaéljen? Egy ilyen rendszernek nagyfokú önzetlenségre kellene épülnie, márpedig ehhez a hétköznapi emberi gondolkodásmódnak radikálisan meg kellene változnia. Erre egész egyszerűen nem látok reális esélyt (próbáld meg elmagyarázni bárkinek is, hogy az elektromos autó jobb megoldás, mint a benzines, mert nem környezetszennyező, azt fogja az emberek 99%-a válaszolni, hogy nem érdekli annyira a környezetvédelem, és az árak, a kocsi gyorsulása, végsebessége, komfortja után fog érdeklődni, és ezek fogják befolyásolni a döntését is...)
Olyan szállító gépre van szükség ami olcsósága mellett nem kötött repülőtérhez és akkor a légiközlekedés problémáinak nagyrésze megszűnik!
Ez a fából vaskarika tipikus példája. Vannak már ma is olyan gépek, amelyek nincsenek reptérhez kötve, a helikopterek, anno a második világháború alatt és utána Sikorsky arról álmodozott, hogy az emberek autó helyett helikopterrel fognak járni bevásárolni. A probléma az olcsón gyártható és üzemeltethető, megbízható helikopter hiánya. Vannak igéretes tervek (pl.: SkyCar), de ezek elterjedése még kétséges (ár és üzemeltetés).
Továbbra is hangsúlyoznám, hogy nekem nem az elképzeléssel magával van problémám, hanem az elképzelés gyakorlatilatba való átültethetőségét kérdőjelezem meg.
Terrorizmus: most mond meg őszintén, érdekelnek téged az Irakban lefejezett túszok? Elrettentenek téged valamitől is? Nem hinném.
Már hogy a fenébe ne rettentenének meg. Menjen a dalai láma Irakba, de én nem fogok - vagy csak akkor, ha egy kisebb hadsereg kisér mindenhova.
De a kérdésed itt egy kicsit célt tévesztett: nem engem akarnak megrettenteni, hanem azokat, akik Irakban élnek, illetve Irakban dolgoznak, vagy oda készülnének.
Téged hidegen hagyna, ha Magyarországon rabolnának el és fejeznének le civileket?
Egy szabadabb hálózatos világ, nem csak azt jelenti, hogy minden mindennel összefügg, hanem hogy minden távolabb is kerül a szomszédjától, mint manapság.
Ha minden mindennel összefüg, akkor éppen, hogy közelebb kerülnek egymáshoz az emberek, nem? Továbbá az egymásrautaltság sem szünik meg. Amit te mondasz, hogy "távolabb" kerülnének egymástól az emberek, az akkor lenne igaz, ha az egyes csoportoknak minimális kapcsolatuk lenne egymással, viszont ez pont befele fordulást jelent, elhidegülést és érzéketlenséget a mások bajaival szemben.
A kis csoportok belső dinamikájánál, meg nem feltétlenül a média által felnygyított bűncselekménykeből, pedofil apákból, családon belüli erőszakból kell kiindulni.Lehet egy közösség zártabb, az egyének még is kiegyensúlyozottabbak és akár szabadabbak, hiszen nem éri őket szűretlenül mind az a központilag irányított szemétáradat, ami csak arra hivatott, hogy amíg azt nézed addig se gondolkodsz!
Éppen az erősen zárt társadalmaknál fordulnak elő rendszeresen olyan anomáliák, amelyekről szó van, a nyílt társadalmakban van kihez fordulni a problémával (ha máshoz nem, hát a nyilvánossághoz), a zárt társadalmakban azonban ezen problémák, anomáliák megoldása kétséges (itt most hosszasan lehetne sorolni a példákat a vallási vagy szokájogokról, stb.). Ráadásul számomra nehezen összeférhető egy "zártabb társadalom" és a szabadság együtt való említése.
A tökéletesen, központilag irányított társadalom egy idealista társadalom, a valóságban nem létezik. Az, hogy a médiából áradó információhalmazt megszűrd, saját magadnak kell olyan szinten állnod, hogy el tudd dönteni, mi igaz és mi hamis - ez is a fejlettség, az értelem vagy inkább igényesség egyfajta fokmérője. Viszont a társadalom nem homogén, másképpen viszonyul mindenki egy-egy adott dologhoz, ezt sem szabad kihagyni a képletből.