pemga#57
Hmm. Ez változó, nagyon függ attól, hogy hol. Egy ország minél szegényebb (egész pontosan minél nagyobb a távolság a gazdag és szegény között), annál inkább hajlamosabbak elkeseredettségből lázadni, csak kell valaki aki feltüzeli őket saját érdekeiből. (Nem kell olyan nagyon visszamenni a múltba, hogy ilyet lássunk.) Amit Te mondasz abba nekem Athen-i demokrácia nem nagyon illik bele. Jó, régen volt. Akkor a mostani Japán sem illik bele. Pedig az nem egy szegény környék, csak máshogy állnak egymáshoz. (És ők is válságban vannak, csak egészen másfélében :)).
Szerinted BillGatyesz nem egy átlagember volt? Egy dolgot nagyon tudott, iszony nagy dumája van/volt. Az emberek hittek neki (és hisznek ma is, mert olyan kisugárzása van), nem az alapján ítélik meg, amit és ahogy tesz. (Illetve aki azt figyeli, azt jótékonykodással laktatja: the lord giveth, the lord taketh...) De ezért nem lehet elítélni, van még egy pár ilyen ember, és ha megfigyeled, vannak új arcok. Pl. a google fijjúg is új arcok :).
Ha forradalmat hiányolsz, nézd meg az arab világot. Megvan a nagyon durva távolság a gazdagok és szegények között: Dubai, Bahrein, Kuwait, ahol állampolgári jogon jár párezer dollár, amerikában fektették be a pénzt amit az olajért kaptak, biztosított jövő, az állampolgárok között nincs jelentős feszültség, és pl. Iraq a roppant szegények, és elkeseredettek. De hasonló megvan a kettévágott Koreánál is, lehet találgatni ki rejtőzhet a diktatórikus É-Korea nukleáris fenyegetőzései mögött, miközben Dél szárnyal a gazdaságban egy kisországnyi területen. Vagy mondjuk mi lesz, ha a kommunista Kína szélesre tárja kapuit. Már most is nyitogatja, de nagyon szigorú szabályozás mellett (külföldi csak olyat adhat el náluk, amit ők nem gyártanak).