Informatika és tudomány

  • Breki33
    #26
    A Barbarossa idején a szovjet T-34-es harckocsi mozgékonyságával, tűzerejével és páncélvédettségével minden akkoriban szolgálatban álló német tanknál fejlettebbnek bizonyult. A T-34-es mozgékonysága meg is mutatkozott, amikor a szovjet egységek tankjai Mcenszknél súlyos csapást mértek a 4. páncéloshadosztályra. Guderian azonnal vizsgálatot indított annak kiderítésére, a páncélos-hadviselés milyen harcászati elvei vezethetnek leginkább eredményre a keleti fronton. A vizsgálóbizottság beszámolójában a T-34-es három olyan tulajdonságát sorolták fel, amelyek az akkori hadrendben álló német harckocsikra nem voltak jellemzőek: 1. a jármű egész testét védő, döntött kialakítású páncélzat, 2. nagy méretű futógörgők és széles lánctalpak a megfelelő sebesség, mozgékonyság és stabilitás eléréséhez, 3. hosszú csövű löveg, ami nagy torkolati sebességet és átütőerőt biztosít.
    A T-34-esek elleni első összecsapások előtt a németek nem tartották fontosnak a nehéztankok fejlesztését. 1935 után megkezdődött ugyan egy mintapéldány tervezése, de meglehetősen lassan, ezért az első ilyen jármű - a VK 3001-es - csak 1938-ban készült el. Ugyanabban az évben a Henschel vállalat is elkészítette egy 30 t-ás harckocsi prototípusát, ami a Durchwagen (áttörő gépjármű) 1-es (DW 1) nevet kapta. Ennél a típusnál elhagyták az addigi német tankoknál alkalmazott kis átmérőjű futó- és támasztó görgőket, és nagy méretű, egymást részben átfedő kerekekkel váltották fel ezeket. Ez a megoldás növelte a jármű sebességét és a görgők élettartalmát. A DW 1-es után a Henschel a nagyobb méretű, 35 t-ás mintapéldányt, a DW 2-est is megépítette. Ezt 300 LE-s, benzinüzemű Maybach motor hajtotta.

    1942 januárjában a hadsereg Fegyverügyi Hivatala hivatalosan is szerződést kötött a MAN és a Daimler-Benz gyárral a 30 t-ás VK 3002-es mintapéldányának kifejlesztésére. A műszaki kiírásban a három addigi típus - a VK 3001, a DW 1 és DW 2 - jellemzőit próbálták meg egyesíteni. A szerződés azokat a kikötéseket is tartalmazta, amelyeket a páncélosbizottság 1941. november 25-én határozott meg. Eszerint minden új közepestank típust a T-34-esnek megfelelő, döntött kialakítású, az egész járművet védő páncélzattal, nagy méretű futógörgőkkel és széles lánctalppal, valamint hosszú csövű, nagy torkolati sebességű ágyúval kell felszerelni. A VK 3002-es (DB, azaz: Daimler-Benz) prototípusa nagyon hasonlított a T-34-esre,



    de a Párduc-bizottság (a bizottság már ekkor is ezt a nevet viselte) inkább a hagyományosabb VK 3002 (MAN) változatot választotta. Ezt a járművet 650 LE-s Maybach HL 210-es motor hajtotta. Döntött kialakítású páncélzattal, egymást részben átfedő futógörgőkkel és torziós rugós felfüggesztéssel látták el. A lövegtornyot a jármű hátulján helyezték el, és új tervezésű, hosszú csövű, 70-es űrméret hosszú (L/70), 75 mm-es löveggel fegyverezték fel. A fejlesztés során a jármű nem hivatalosan a Párduc nevet kapta - a tervezésért felelős bizottság után - és végül ezen a néven ismerte meg a világ. 1942 májusában a Fegyverügyi Hivatal a MAN harcjárművének gyártása mellett döntött.