Eszmecsere a LEHETSÉGES harmadik világháborúról, mely lehet egyben atomháború is.
  • [NST]Cifu
    #630
    Saját meglátásom:

    EU: Az EU amíg nem tud egységes nézőpontot felállítani valamiben, illetve önmagától nem fogják a tagországok alárendelni magukat egy központi EU vezetésnek, addig az EU Hatékony politikai erő nem lesz.

    Oroszország: Ugyan a nyersanyagárak alakulása miatt a gazdasága felfutóban van, de látványos, hogy a plusz pénzt nem a gazdaság rendbetételére, hosszú távú programokba szánják, hanem rövid távú célokra. Nem látni azt, hogy mi lesz akkor, ha a kifogynak ők is a nyersanyagokból. Olyasmi szituáció, mint a Jemeni vagy Szaud-Arábiai hozzáállás az olajhoz. Amíg van/volt addig dőzsölünk, amikor elfogy, akkor meg kilóg a seggük a nadrágból. Hiába kezdik el rendberakni a hadsereget, annak jelenlegi állapota miatt ez csak hosszú távú cél lehet, és nem látni azt, hogy a reformok átgondoltak lennének. Mintha szerenék a régi szovjet éra giga-hadseregét visszahozni, nem látni azt, hogy modern, átgondolt, gyors reagálású erővé, vagy legalábbis mozgékonyabb egységgé alakítanák a hadsereget.

    Kína: Ha felmerült az AIDS az oroszoknál, akkor a kínaiaknál a demográfiai állapotokat kell felhozni. Az állam támogatja az egy gyerekes családmodelt, viszont a kínai gondolkodásmódnak megfelelően a szülőkről csak a fiúgyermek tud gondoskodni - tehát a családok egy fiúgyermekben gondolkodnak. A kínai újszülötteknél látványosan megborult a fiú-lány arány, ami ha nem változik meg a közeljövőben, hosszú távon komoly problémákhoz vezethet. Kína gazdasága valóban feljövőben van, de az ország maga továbbra is megosztott e téren, vidéken nagyon-nagyon sok helyen még a csatornázás és a vezetékes víz sincs megoldva, ezt pedig nehezen ellensúlyozza az, hogy Sanghajban már Maglev vasút is működik. A gazdaság nagy része a felülről vezérelt szocialista modell miatt roppant korrupt és nem hatékony. A változás pedig lassú és fájdalmas. Kína hiába rendelkezik gazdasági fegyverrel az USA ellen, a gazdasága nagyon nagyban függ a külföldi exporttól, ezért egy ilyen fegyverrel lényegében saját magát is tökön lőné.

    A katonasága ugyan nagyon nagy létszámmal bír, és bár vannak modern harceszközei is, a kettő aránytalansága rányomja a harcképességre a bélyegét. Hiába van kétezer körüli vadászgépe, ha abból csak cirka 400 nevezhető modernnek, a többi jószerével már elavult. Hiába van közel 10.000 harckocsija, ha ezekből alig 500-600 az, ami megfelel a mai igényeknek. Továbbá hiába tud lazán több százezres katonai erőt felmutatni, ha nem képes hatékonyan szállítani őket, mivel nincs elegendő légi és vízi szállítóeszköze. A Kínai haderő nagy, de nem túl hatékony egységében, inkább úgy lehet fogalmazni, hogy vannak elemei, amik modernek, és vannak, amelyek látványosan le vannak maradva a mai normáktól.

    Tajvannal kapcsolatban pedig egy nagyon komoly problémával kell szembe néznie: mit ér azzal, ha nyers katonai erővel el tudja foglalni Tajvant, ha az egy füstölgő, kopár sziget lesz csupán a harcok után? A katonai erő alkalmazása pedig komoly nemzetközi víszhangot is kiválthat.