-
![[NST]Cifu](https://media.sg.hu/forum/avatars/10356591011409433815.png "[NST]Cifu")
#953
[szin=white]Ennél még a Star Wars 4-ben is értelmesebbek voltak '76-ban (talán itt láttam elösször a 3 fős raj felállást filmen). Ezek a 3-as rajok persze lehetnek felhő alakzatban, de az olyan bugyuta. Ilyen frontáltámadásnál inkább indítanék megtört rombusz, vagy többsoros, vagy fésűs alakzatot (mindnek más az előnye/hátránya/eredménye) alkalmaznék. És az alakzat egységei nem a gépek, hanem a (3-as) rajok.
3 fős rajokat azért nem láthatsz sűrűn, mert minden légierőben a négyfős alakzat a bevált, egyedül az angol vadászszázadok használtak 3 fős rajokat a második világháborúban, de a tapasztalatok alapján ők is átvették később a németek által alkalmazott 4-es rottékat. Miután az alapvető beállás a négyfős rajban két géppár, tehát nincs probléma akkor sem, ha felszakad az alakzat, míg három fős rajnál az alakzat felbomlásánál mindig lesz egy magányos gép. A filmekben pedig általában a légierőket veszik alapul. Az SW-féle 3 fős rajok egy furcsa felállást képviselnek, lévén a gyakorlatban leszerepelt, és a kutya nem használt a 2.VH után ilyen formációt. Nem tudom Lucasnak miért ez jött be, arra gyanakszom, hogy az angliai légicsata idején készült dok. filmek lehettek a forrásai, de taktikai szempontból ez egy hibás formáció.
Pont itt kezdődik a gond, hogy egy felhő formáció nem összetartható (valy miért is az a neve? :)). Lényegében egyetlen >2 egységes alakzat sem könnyen összetartható vagy gyorsan felálló
Alapvetően nem tudom, hogy reálisan tekintve milyen alakzatnak van realitása egy űrvadász-harcnál. Talán egyes JapAnime filmek/sorozatok megoldása tünhet annak, miszerint alaza formációban repülve rakéta-rajokat lőnek nagy távolságból ki egymásra (a kardozó mecháktól persze a falra tudok mászni, de az más tészta). De a BSG-féle megoldás ugyanúgy egy sajátos elképzelés, mint bármely más Sci-fiben látott megoldás, mondom, nekem az első világháború légiharcaihoz hasonlatosnak tűnik, ők így képzelték el.
1) látnod kell azt a szerencsétlen célpontot
2) todnod kell merre mozog
3) és merre térhet ki a lövések elöl
És még így + a célzókompjúter segítségel sem biztos a találat, SŐT.
Szóval az IFH (és B5) ezen része nekem teljesen realisztikusnak tűnik, inkább az a bugyutaság amikor fényévekről lövik egymást
Az IFV / B5 féle megoldással kapcslatban is megvannak az aggályaim. Az első maga a rögzített ágyúk. Amennyire látható, a vadászokon lévő lövegek nem túl nagy méretűek, és nem adnak át túl nagy reakcióerőt lövéskor a hajótestnek. Akkor viszont sokkal életrevalóbb két (vagy több) toronyba rakni őket, amelyek automatikusan követhetik a célpontot, és a kiszámított röppálya alapján a megfelelő pontba tüzelve igyekeznek eltalálni a kijelölt célpontot. Minek az egész hajót a cél irányába fordítani, ha elég lenne csak az ágyúnak arra néznie? Persze sokkal látványosabb a "hagyományos" megoldás.
A másik a lőtávolság. A világűrben ugye nincs fékező hatás alaphelyzetben (hacsak nem egy bolygó felett, nagyon alacsony keringési pályán harcolnak), tehát akár több százezer kilométerről is tüzet lehet nyitni. Fénysebességel haladó lövedék esetén (pl. lézer) a célpontnak kitérni ilyen kis távoságnál nincs módja. Technikai kérdés a fentartható fókusz, hiszen már pár kW-nyi energia is csúnya dolgokra képes, ha egy gombostűfejnyi helyre öszpontosul, de ezt a fókuszt fentartani több ezer, tízezer vagy százezer km-re, na az már nehezebb, ezért itt inkább Terra- és PetaWattban mérhető energia kellene. De nekünk most fénysebességnél lassabb lövedékeink vannak. Itt a másik probléma, miszerint ha kinetikai lövedéket használunk, akkor lehetőség van rá, hogy a röppályát megváltoztassuk, egyszerűen apró rakétahajtóművek vannak a lövedéken, amelyek kis mértékben kitéríthetik a lövedéket a megfelelő irányban. A hagyományos rakéta-párbaj is úgy néz ki a világűrben, hogy elindítasz egy rakétát (a hajtóműnek csak egy bizonyos kezdősebességet kell megadnia, utána elég csak a pályamódosításokhoz szükséges kisebb energiát leadni), amely akár órákat, sőt napokat repülhet a cél felé (itt a kérdés az, hogy az adott technológiai szinten mekkora távolságból sikerül észlelni és azonosítani a célpontot, illetve hogy az űrhajók maximum folyamatosan fentartható gyorsulása mégis mekkora). Itt szerintem például a BSG megoldása jól kitalált (flak-ágyúk által fentartott "flak-fal", mely a rakétákat lelohasztja), noha természetesen a "művészi értéknek" van alárendelve a lőtávolság, ezért lőnek egymásra legfeljebb pár km-ről. Az IFV megoldása az "arcade" változat, miszerint egy lövedék x távolság után egyszerűen "eltünik", azon túl nincs hatása. Ez teljesen irreális, főleg annak tudatában, hogy egy egyszerű puskalövedék is elrepülhet akár 3 kilométerre is a Földön, ha 30°-os szögben fölfele lövik ki, és itt ugye hátráltató tényező a légellenállás, valamint a röppályára káros a gravitáció.
Nemtom, nekem úgy tünt rakétával dobálózott mindkét fél. Csak a Battlestar-ok egy "kicsit" sokat.
A pilotban mutatták közelről az ágyútornyokat, a Galactica "hátán" vannak a nagy lövegek, amelyek valamilyen kinetikus lövedéket lőnek ki (a csövek visszarúgnak), a lövedékek sem a pilotban, sem az S02E12-ben nem változtattak irányt, így kétlem, hogy rakéták lennének. A hajótest oldalán vannak a flak-ágyúk, amelyek a hajótól látszólag kb. fél kilométerre egy "flak-falat" építenek fel. A Basestarok egyértelműen rakétafegyverzetett használnak, a lövedékek az indítás után állnak a cél irányába.
És amikor kergették a flottát, ott esetleg odaugrott vmelyik Baseship a Galactica mellé ?
Vagy ha már nem mellé, akkor csumi sebbel a vadászokkal együtt támadt a Galacticára?
Nekem úgy tünt, hogy kieresztette a vadászokat támadni, ő meg szépen csücsült hátul néha oda-odapukizva 1-1-et a Galactica felé.
Ez az a rész, amit én sem igazán értek. A Cyclon haderőnek lazán le kéne nyomnia a túlélő flottát, és a jelek szerint elég hajója lenne ahhoz, hogy sarokba szorítsa valahogy. A "miért nem" kérdésre én sem tudom a választ.