1. A final five keresztbe tett az egész sorozatnak, mikor a készítők kitalálták, hogy rájuk semmi sem vonatkozik, illetve minden másképp vonatkozik. Ők baromira különböznek a többitől. Nem teljesen tiszta hogy egyáltalán mitől cylonok. Mert szintetikusak? Or what? Xéna szerint ők a többiek bírái, ami mega-lol. Még saját magukkal sem képesek mit kezdeni: lásd Tigh, aki sz*rja le, hogy ő cylon, inkább exo-skodik tovább. Kinek ki a bírája? Frázisokból sok lett, de a tartalom kissé kiüresedett...

Úgy kvázi nem volt jó ötlet az egész. Persze vannak mókás erőlködéseik a készítőknek: Tori mátrixos ütését osztogat (tehát cylon), ellenben Tight-t Adama simán lenyomja, aswell a klónozott cylonok szarrá verik. Leoben terminátorként verekszik Adamával, A főnököt Helo veri péppé. No conception. Illetve az, hogy mikor mi néz ki jobban, vagy illik az adott helyzethez... Tori beáll a klónhadseregbe, átköltözik a cylon hajóra, mert hozzájuk közelebb áll. What?

A legnagyobb baj, hogy eljutottunk oda, hogy már a cylonokban sincs koncepció. Kellemes degradálódott a rájuk szabott szerep is: A sorozat azzal kezdődött, hogy a misztikus, gonosz és könyörtelen cylonok (dark side) üldözik az embereket, és emellett egy qrvára nagy és titkos tervük van. Mostanára kiderült, hogy halvány gőzük sincs mit kezdjenek az emberekkel. Hogy mi az a NAGY TERV, amit vagy 50 részen keresztül irkáltak a főcim mellé (They have a plan), már érdektelenné vált. Kiderült, hogy kísérletezgetnek. Egy 6 éves hangyabolyt felgyújtó kisfiú empátiájával piszkálgatják a flottát, de igazából azt sem tudják, hogy ez miért jó nekik. Idegesíti őket hogy nem jutnak előrébb, de miért is jutnának, ha sejtésük sincs, hogy mi a jó francért csinálják. A klón-nylonokból meg vagy ezer van, már azt sem tudni már hogy melyik a caprica six, melyik a terhes, melyik a verekedős, melyik Baltaré, melyik hülye, melyik gonosz, melyik jótétlélek. Kutyulék lett az egész.

Az alvó ügynökökről megkaptuk a zenbuddhista klisét: ők is csak szerencsétlen emberek, akik a szívük mélyén akár jók is lehetnek, szegényeknek még a választás lehetősége sem adott, mert jön a csúnya aktivizáló parancs és kezet emelnek szeretteikre. Hehe. Ezzel a moralizálgatással van valami céljuk? Mert ha igen akkor nem jön át. 12 gumiember: pár pszihopata, meg pár áldozat, akiknek fogalmuk sincs hogy mit miért csinálnak és végül besülnek (ahogy Kara mondaná: error, error): mert 0-val nem lehet osztani az emberiséget.

Szumma: Ki a cylon és ki nem? Az első évadban még TALÁN volt jelentősége, de most már, főleg az ezer következetlenség után, amibe beleszőtték őket kvázi semmi. Adama, Roslin, Kara, Gaeta, Dee, Ellen vagy Gaius? Mennek a találgatások. Szvsz semmi jelentősége.

Konklúzió: Megkaptuk a startrek moralizálgatást és elvesztettük a sith lovagokat. Mi maradt a relytélyes és könyörtelen cylonokból? A pitbull terrier raiderek, meg a bumbum gólyóval lelőhető toasterek. 33 percenként ásítok egyet...



2. A hűdefontos cylon-ember gyerek. Athéna és Helo büszkesége. Sz*rt sem foglalkozik vele a sorozat. A dobogó második fokán rögtön követi a bucifejű chief-cally gyerek. Hja, neki már ennyi figyelem sem jut. De a bronzéremre esélyes Six terhesség a legérdekesebb. A cylonok ugyanis maguktól nem képesek gyereket nemzeni, ezért kellettek a farmok, az emberek, stb. Most viszont 2 cylon összehozta a lehetetlent (ezerhatszázötvenedik Six, meg a Tigh-énmásfajtacylonvagyok-cylon). Ráadásul ha valami, akkor ez aztán tényleg nem szerelemgyerek lesz (ugye erre is panaszkodtak, hogy talán ez hiányzik nekik).


3. És a végére egy kis intermezzo (hogy milyen fogalomzavar van időnként): Lee Adama mint politikus és mint elnök. LOL. Keverjük a szezont a fazonnal. Az igazság és lelkiismeret bajnoka, a moralitás és egyenesség, naivitás és őszinteség, bátorság és egyszerűség, nyíltság és jóindulat embere. Méteres hülyeség. Mi köze ennek a politikához? Minden szakmához kvalitások kellenek. Ezért sem tud egy szatócs (akármilyen jó ember is) pl. tengeralattjárót vezetni. A politika a társadalom hadszintere, ugyanolyan stratégiai és taktikai érzék kell hozzá, mint amilyen a háborúk megnyeréséhez, és a túléléshez kell. Szociális érzékenység, alkudozások, és lavírozások érdekcsoportok között, karizmatikus és lelkesítő személyiség, nem pedig enervált, halálvágyó vizen lebegés, boldogsághormon hajkurászó csokizabálás (míg gömbbé nem dagad), meg seggmutogatás. Lee arra sem volt képes, hogy Dee-t vagy Karát befolyásolja, mindenki bábuja volt eddig. Nincs olyan bárgyú, utópisztikus világ, ahol a kis "emo"-nkat elnökként el lehet képzelni.

A végtelenségig sorolhatnám.
Mindezek ellenére kellemes kikapcsolódás a BSG, de SZERINTEM már közelsem annyira fajsúlyos, mint ahogy az elején indult.