-
mermalior #4579 1. Az hogy a cylonok Baltart keresték meg, nem Baltar döntése volt. Nem mutatkoztak be, hogy mi vagyunk a nylonok, és mondták neki, hogy adja ki a védelmi minisztérium adatait. De ezzel nem azt mondom, hogy nem Baltarnak kellett segítenie.
2. A cylonoknak nem is kellett volna keresniük az embereket, ha Baltar nem viszi biztonságba az egész vándortársulatot. Ha Roslin terve marad, akkor már alig lennének a flottában, hiszen a nyílt űrben a cylonok mindig megtalálták/megtalálják az embereket (hála a hajókon lévő ügynökeiknek). Azzal, hogy Baltar Új Capricára vitte a flottát, kvázi biztonságba helyezte őket.
3. Ha nincs Baltar, akkor az egész flottát kinyírták volna réges-rég, mikor kifogyott az üzemanyag. Rajta múlt, hogy Lee arra lőtt, amire.
Sorolhatnám... Baltar cselekedetei egyformán hatással vannak a cylonokra és az emberekre, és a legfontosabb, hogy ezek nem annyira tudatos döntések, hanem Deus Ex machina jellegűek. Mintha a sors vezetné a kezét, amivel a saját végzetét és az emberiség ill. a cylonok sorsát teljesíti be.
Szerintem rossz irányból közelíted meg az egészet. Mint ahogy Six is mondja neki: ő a kiválasztott. A cselekedetei nem az embereknek vagy a cylonoknak kedveznek, hanem az elkerülhetetlen véghez viszi a történetet. A végzet ebben az esetben olyan döntések és beavatkozások együttese, amire a sorozatban csodaként hivatkoznak (Roslin, Baltar, Kara), de voltaképp csak egy előre megírt forgatókönyv újrajátszása (minden megtörtént más, és újra meg fog). Minden "véletlen" egy olyan trigger, ami a vég eszkalálódását segíti elő.
Hogy őszinte legyek, ez nekem amúgy nem tetszik. Sokkal jobban bejönne, ha koherens és konzekvens szabályok mozgatnák az egészet, nem pedig a "Lost" effektus. Nem szeretném, ha ez is abba fulladna mint a szigetes sorozat, ahol az egész egy végtelenségig elnyújtott előjátékra emlékeztet, de a végén nem b*sznak meg senkit, sőt, amikor felkapcsolják a villanyt, rájössz, hogy guminőn feküdtél...