#2995
nah még 1 kisérletet teszek:
lásd már be végre, hogy iszonyatosan naívan fogod fel a dolgokat, ez a hozzászólásod csak mégegy ékes példája ennek...
nézzük csak, az amerikaiakat ugye nem említetted, tehát szerinted ők egytől egyig megőrizték az emberségüket a háború alatt (legalábbis a nagy részük)...oké rendben, akkor nézzük a következő példát:
Egy jenki magasbeosztású tiszt 45ben elkezd gondolkodni azon, hogy kissé etikátlan az az atombomba, mert a háború előtt pár évvel volt ott kiruccanáson, és hát véleménye szerint legalább olyan jól esett megdöngetni a japcsi csajszikat, mint a hazai nőciket, sőt némelyik még azt is tudta mi az a bézból, meg már tömött az arcába hamburgert, így arra a következtetésre jutott, hogy hát a japcsik is olyan egyenlőféle emberkék, tehát nem kéne két városnyit kipusztítani belőlük...így hát a nagy vacilálás közben döntésre jutott, beosztását kihasználva jól megszabotálta a bombákat, mert az ő szive ezt diktálja...
Miután a júeszéj fejesek rájönnek, hogy hát csak 2 üres fémdobozt dobtak le a 2 japán városra, ők is elkezdenek gondolkodni azon, hogy hát ez mégis, hogy a bánatban lehetett...hamarosan rájönnek, hogy Kicsi Dzsoninak (a hősünknek) van köze a dologhoz, de csak legyintenek egyet, mert rájönnek, hogy hát igen, dzsoninak tényleg igaza van, inkább még harcolgassunk pár hónapig, igaz, hogy pár ezer emberünk még elesik addig, de legalább az emberségünk megmarad!
Szóval Kicsi Dzsoni szolgálatban marad, semmi nem történik, a háború után pedig leszerel, és beteljesíti a csodálatos ömériken drímet, összeszed egy távolkeleti bigét, és 12 kis aranyos Tommynak ad életet, és boldogan élnek míg megnem halnak!
Reális ugye? :)
és itt még nemis a fajuk (népük) túlélése volt a tét, hanem a "mindössze" párezer saját áldozat
(cifu, szólj ha már tényleg abba kéne fejezni :))
#2995