Frank Miller sajátos hangulatú krimije
-
#222
Jaj ezt olvastam...Bazzeg csak azt nem értem, hogy egy ilyen vénember minek próbálkozik egy olyan műfajjal ami már abszolút nem az ő világa.Ilyen erővel felkérhetném a jazzen és blueson nevelkedett nagyapámat, hogy írjon kritikát a Duran Duran koncertről.Kurvára semmi értelme nem lenne.Az ilyen tényleg maradjon csak a Casablanca-nál, Gregory Pecknél,Jack Lemonnál stb.Azért érdekes, hogy a világ elég nagy részének tetszett a film, de jön Bölcs István és megmondja a frankót nekünk, hogy márpedig ez egy szar film(sőt még csak nem is film).
A másik amit utálok, hogy az ilyen nagyokosok meg vannak róla győződve, hogy ha valaki kamerát vesz a kezébe és elkezd filmet forgatni akkor kötelező nagybetűs FILM-et készíteni ami magas művészi értéket képvisel minimum H.Bogart és I.Bergmann színtű színészi játékkal gazdagítva.
Ez a fazon megrekedt valahol a negyvenes-ötvenes években...