te: " Apámnak még a komunizmus alatt nagy madártojás gyűjteménye volt. Csak avval törődött a családdal pedig vékép nem. Úgy hogy nekem ez a nagy gyüjtögetés nem tetszik anyira. Nem akarok rá csúnyákat írni ide, de képzeljétek el ..."

én: " Elképzeltük. Nem lehetett könnyű.
Részemről még kis pöcsös koromban a muter lelécelt, a fater meg csajozott és vedelt ahelyett, hogy a családjával törődött volna, ezért a kis Zefnek maradtak a szép színes alu dobozok hobbinak. Azért az öregről egy rossz szavam sem lehet: amint észrevette, hogy elkezdtem gyűjteni az általa széthagyott alu sörös dobozokat, hozott haza innen-onnan egy két szép és különleges darabot is..
Öröm az ürömben, hogy én a múltam miatt már tisztán látom a család fontosságát, ami nekem előrébb való a dobozoknál.
Bár szerintem nem kell ennyire drámaian nézni a helyzetet, hiszen sem a madártojások, sem az alu dobozok nem tehetnek a széthulló családokról. Azokért egyedül mi magunk emberek lehetünk csak a felelősek.."

Erre már nem érkezett több reakció ott.
Nem mintha nagyon számítana..