Elméletek, felfogások, filozófia
-
Khamwasss #159
A rossz nem más mint a dolgokat végletekben való felfogásból eredő szükségszerűség. Azért létezik a rossz, mert az ember hozza létre magának. A világon eredendő jó és eredendő rossz nincsen. Ahogy fejlődik az egyén empirikus világképe, egyre inkább megtanulja tapasztalati úton elkülöníteni egymástól a számára pozitív és negatív ingereket. Mivel egy fajba tartozunk, emberek vagyunk, biológiai felépítésünk azonos, így a különböző környezeti ingerek is hasonlóképpen hatnak ránk. Ezért nagyjából hasonló módon fejlődik mindenki empirikus világképe, a világgal kapcsolatos jó-rossz elképzelése hasonló mindenkinek.
Vegyük például az anya méhében fejlődő gyermeket. Még nem ismer, és nem különít el egymástól jót és rosszat. Mivel az ember ellentétpárokban gondolkodik, és fogja fel a világot, így nem ismeri a jót, egészen addig, amíg meg nem tapasztalja a rosszat. Egyetlen állapotot ismer csak, hogy milyen az anyja hasában lenni. Amint megszületik, megismer egy másik állapotot. Hogy milyen a külvilágban lenni, és differenciál, melyik váltott ki benne pozitív ingereket. Mivel a külvilág hirtelen milliónyi új ingerrel bombázza az újszülöttet, az képtelen felfogni a hirtelen információ-túltengést, és a tudata elkönyveli ezt a helyzetet negatív ingert kiváltónak, és elkezd hasonlítgatni, így rájön, hogy az anyja méhében az ingerek pozitívabbak voltak ->jobb volt, itt pedig rosszabb. Az ember világképének kialakulása tehát már születéskor elkezdődik, és azért létezik a rossz, mert az ember relációkban, különbségeket téve, a külvilágból származó ingereket tapasztalati úton csoportosítva létrehozza, és folyamatosan építi saját empirikus, végletekkel rendelkező világát. Ennél fogva az a fogalom, hogy rossz, üres. Mert a rossznak nincsen saját jelentése és értelme, csupán az, amit a jóval való összehasonlításból nyert. A jónak szintén nincs saját értelme, csak az, amit a rosszal való összehasonlításból nyert. Így egyik fogalom sem rendelkezik saját értelemmel, tehát az egész jó-rossz differenciálás egy minden ember világképében szerepet játszó értelmetlenség.