-
#98700
Szewa Rénó 
Tudom én, hogy mi volt a célod és értem is. Sőt magam is szoktam néha unatkozós napjaimon zenei listákat szerkeszteni, csak az enyémek sokkal-sokkal bővebbek
Nem szeretem behatárolni így a zenei irányzatokat, mert úgy hiszem, mi emberek túlontúl hangulatfüggők vagyunk. Néha nagyon fel tud vidítani egy egy disco vagy rock sláger bárkit, máskor meg ugyanezekkel a dalokkal ki lehet kergetni embereket a világból is.
Én egy zeneileg nagyon különleges világban és közegben nőttem fel és voltam ifjú, mert egyrészt a családban volt aki a zenei pályán kereste a betevőt, másrészt meg szinte állandóan körülvett hol ilyen, hol olyan zene. Gondolom emiatt alakul ki bennünk, hogy később milyen zenéket hallgatunk szívesen.
Egyik nagyapám a magyar és a cigány nótákat méltatta (ezek mondjuk nem hagytak bennem valamiért mély nyomot) a másik meg, akivel több időt tölthettem, Boney M., Abba, Saragossa Band, Adriano Celentano, Amanda Lear és még reggelig sorolhatnám
milyen zenéket hallgatott és szeretett.
Aztán ott volt az öregem, aki AC/CD-t, Saxont, Maident, Van Halent, Motörhead-et, Metallicát és egyéb nyalánkságokat nyomatott..
Aztán meg ott volt a muter, aki inkább a lírai vonalat képviselte pl. Toto Cotugno, Umberto Tozzi, Riccardo Fogli...stb...
Nem tudom mások is így voltak e ezzel, de az én fülem annyi féle fajta zenén edződött a dallamos italodisco-tól a dance-en át a kemény rockig, hogy mostanra már majd csak mindenben észreveszem a szépséget és a harmóniát amit sugall..
Érteni a zenéhez?
Jó lenne. De az csak a zenészeknek megy igazán. Nekünk hallgatóknak legfeljebb a jó ritmusérzék juthat csupán..