-
#98150
"...ha belefinganának a mikrofonba..."
Sosem voltam elvakult DM. rajongó. Viszont volt szerencsém még a középsutyiból párukat megismerni személyesen.
Helyzet az, hogy zeneileg eléggé színes volt a múltam. És pont emiatt a fiatalságom nagy részét (tanulmányaim alatt) különböző zenei ízlésű fiatalokkal és/vagy társaságokkal töltöttem. Érdekes volt megtapasztalni, hogy pl. A "depecsesek" kijöttek a rockerekkel. Az Eddások a diszkósokkal. A Skások a popperekkel. A klasszikus zeneszeretők a punkokkal...
Élcelődések persze mindig voltak.
Akkoriban pl. a diszkós csajszik Rick Astley-t, Black-et, vagy Bros-t hallgattak, mégis szombat hajnalban egymást átkarolva énekelték a Pokolgépesekkel a diszkóból hazafelé ballagva a "..mikor az ördög templomba ment..." szövegű rockopuszt :)
Nem tudom (és nem is érdekel) a mai fiatalok miért olyanok amilyenek, de a 80-as években még a legfanatikusabb DM. rajongót is rávehettél, hogy mást is meghallgasson anélkül, hogy problémázott volna emiatt..
Ez a kijelentésed egy kicsit lenéző és ráadásul nem is igaz :)
Nem is beszélve róla, hogy Te magad is ódákat zengsz, mikor megjelenik valami új italo újdonság.
Téged lázba hoz, sokakat meg nem.
Kiwi lennék, ha Italobox vagy valami más új italo csapat elfinganá a legújabb italo slágert, Te mit tennél? :D
Nem kell a DM.-et (sem rajongóikat) lenézni. Sőt még szeretni sem kell mások zenéjét vagy zenei irányzatát.
De tiszteletben tartani, az egy nemes gesztus. És aki ezt teszi, az jobban halad az életben is egyről kettőre.
Valaha hihetetlen nagy slágereket is csinált a DM. Milliók imádták egy egy zenéjüket.
Nem tudom, a mai zenekarok (együttesek) eljutnak e valaha arra a szintre...
vagy egy két sláger után eltűnnek mindörökre az idő forgatagában? ...