-
fülcsimanó2 #110767 Igen, egyetértek Veled (bár nő létemre, s mivel katona nem voltam....:-)))) akkoriban, mikor betört úgy '84-85 táján a Modern Talking láz/imádat, az ország két részre szakadt (mint manapság is idehaza, csak másként:-((((), - volt aki szerette a Modern Talking-ot és volt aki rühellte.
Nyilván ízlés kérdése, hogy kinek mi jön be, utóbbiért sem lehet elítélni senkit.
Én is meghallgatok az AC/DC-től a P. Mobilon át a Modern Talking-on keresztül mindent, csak jó zene legyen, fülbemászó, dallamos és igényes.
Valamiért fogjon meg, s valamiért tetsszen.
Amúgy ezzel az erővel az a kritika is jöhetne, hogy teljesen egyforma volt a Beatles, vagy Elvis Presley összes zenéje.
Ami persze igaz, de miért kritika/baj ez a Modern Talking esetében?
Egy szerző / egy énekhang / egy stílus /nyilván egyféleképpen tud szólni.
Amúgy e teóriát cáfolandó nagyon de nagyon eltérő stílusú zenéket is fel tudnék felsorolni Tőlük, de most nem teszem.
A listák majd magukért beszélnek.
Ez utóbbi kritikát sokszor megkapta a Modern Talking, főleg Bohlen, hogy amit csinál az minden csak nem igényes.
Nyálas zene, ez volt a vád. S ahogy írtad, a buzizás.
Sok-sok más előadóhoz írt dalai cáfolják e tézist.
Nos szerintem 5 dolog kellett ehhez az eszméletlen sikerhez:
1. Bohlen szerzői zsenialitása
2. Thomas remek énekhangja
3. A kor, amiben éltünk
4. A szép fiúk zsánere
5. Innováció - a megemelt vokál alkalmazása
s még egy bónusz, ami listámról kimaradt, de szerintem a 2000 utáni idők egyik legjobb zenéje tőlük:
Modern Talking - No Face, No Name, No Number
[URL=https://www.youtube.com/watch?v=67tT2PbiWcI][/URL]
