-
fülcsimanó2 #109455 Szívesen!
Olykor jók ezek a régiség keresések arra is, hogy régen elfeledett zenék és lemezek bukkanjanak elő ismét emlékeinkből, vagy a kincseket rejtő szekrény mélyéből.
Én az ilyen nagyon régi, hetvenes, vagy nyolcvanas eleji (a kutya nem ismeri) típusú zenék keresését egy idő után fel szoktam adni, s aztán idővel meg is feledkezem arról, hogy netán kis szünet után újra keresgetni kéne.
Úgyhogy minden tiszteletem a Tiéd, hogy ilyen komplett diszkográfiákat rakosgatsz össze (legalábbis kísérletet teszel rá)...
Nekem ez még legnagyobb kedvencemtől, Dieter Bohlen-től se sikerült (de úgy 95 % azért megvan)....
Kár hogy nincs meg Neked az a bizonyos első, China-s '83-as kislemez Maué-től, mivel épp Tőled akartam (szerettem volna) elkérni...
Al Martino...hát igen, az a bizonyos lemez, ami szintén ott lapul a kincses szekrényemben, az csak szuperlatívuszokban említhető, bár szerintem Martino pályája csúcsa mégis két másik dal, az egyik a Keresztapa főcímdala, a másik a Come Share The Wine, ami tudomásom szerint egy Udo Jürgens szerzemény, bár hangzását tekintve írhatta volna akár Bohlen is.
Bohlen amúgy tényleg kiváló érzékkel nyúlt énekhang tekintetében kiemelkedő előadókhoz, elég csak a teljesség igénye nélkül és főleg az idősebb korosztályra fókuszálva néhány név: Chris Norman, Bonnie Tyler, Engelbert Humperdinck, Al Martino, Les McKown, Errol Brown, Dionne Warwick.... Nem kis nevek...
Nyilván a saját gyengécske énekhangján eladott tizenvalahány Blue System album mellett az igazi főnyeremény persze Thomas Anders és C.C. Catch volt számára, Mindkettő telitalálatnak, tökéletes választásnak bizonyult.
Ami még Dieter zsenialitását dicséri, hogy mindezen előadók számára képes volt teljesen más stílusú, slágerré váló dalokat írni, hiszen nyilván Al Martino nem tudott volna mit kezdeni egy C.C. Catch féle stílussal és fordítva.
Nekem pl. akkor esett le az állam, amikor a Modern Talking feloszlása után kijött egy szamba dallal, a Sorry Little Sarah-val, amire végképp senki nem számított. Más kérdés, hogy néhány album után a Blue System elkurvult, és átvette azt az igénytelen kilencvenes évekbeli divatot Nadja exfeleség szörnyű vokáljával kísérve, amit én DJ Bobo-val szoktam azonosítani és gyűjtemény szinten megvan persze, de eszem ágában sincs meghallgatni.
Visszatérve a remek hangokra.... egyszer láttam Bohlennel egy interjút valamelyik német csatornán, amiben viccesen azt mondta, ha még begyűjti Whitney Houston-t, Demis Roussos-t és Julio Iglesias-t, akkor a világ összes jó hangja megvolt neki.
Nyilván utolsó kettő belefért volna valamelyest a stílus repertoárba, a hölgyet kétlem. Ezzel az erővel említhette volna Rod Stewart-ot is.
