-
#104196
Ismered a mondást: ahány ember, annyi ízlés..
És persze meg ott van még a Zef-feeling. Azaz, amikor egyvalaki szeret sok zenei irányzatot egyszerre
Többé kevésbé hajlok a szóra amit kifejtettél, kiegészítve annyival, hogy nem mindenkinél a pénz mennyisége döntő szempont egy egy zene megvásárlásánál. Vannak még régről komoly italo disco vinyl gyűjtő ismerőseim egyesek több ezer darabszám feletti gyűjteménnyel is rendelkeztek már több, mint 7 éve és a mai napig is megveszik amit akarnak.
Ilyen ez a gyűjtő szenvedély. Nehéz róla leszokni, sokan meg sem teszik soha amíg csak élnek.
Madonna nálam örök kedvenc. Régi és mai zenéit is imádom, nagyon színes a zenei palettája és folyamatosan képes megújulni, ami nem egy hátrány ezen a téren..
Amúgy meg nehogy a szívedre vedd az én véleményem, felőlem vegyen mindenki olyan zenéket és lemezeket, amiket csak akar. Aztán ha olyanra bukkan amit én is csípek, legfeljebb kölcsön kérem fizuig..
Vinyl hangzást sokszor és sokakkal megvitattuk már itt, ebben is nagyjából egyet értünk.
Persze a technó kifejlesztése óta eltelt jó néhány évtized, mostanra már felveszi a hangzással a versenyt egynémely gyári! DTS kódolású lemez is. Azért gyárit írok, mert azokat ugyanúgy sávonként a hangstúdiókban keverik ki mint a sztereó hangképet, csak ott ugye eleve adott a több irányból érkező hangszerek hangja, amit a sztereó nem tud.
Az is igaz, hogy ez csak a zenekedvelőknek lehet fontosabb opció, hiszen aki a 80-as évek egykori italo disco slágereit gyűjti, ott ugye eleve csak a sztereó opció marad talonban, ahogy rögzítették.
Visszatérve kicsit Madonnára, ő nem szarozik sokat, lazán kidobja gyári 5.1 DTS-ben a koncertjeit, amit előbb vagy utóbb a stúdió LP-k is követnek majd.
A sztereó ettől függetlenül még hosszú hosszú ideig jelen marad a zenei élet placcán, hiszen ez is mint sok minden egyéb az életben: elsősorban üzlet. Aminek igen jó piaca van még manapság is..
Utoljára szerkesztette: Zephyr Retiring, 2017.08.01. 18:38:25