-
#104195
Korrekt válasz!
Helyes döntés hogy saját véleményemként fogadod el az általam leírtakat.
2-3 verzióval kiadott maxik esetében is fenntartom a véleményem,akinek van rá anyagi kerete és lángol benne némi lemezgyűjtő szenvedély,nem esik semmilyen szélsőséges túlzásba ha egy-egy lemezért hajlandó fizetni akár több tízezer forintot,s ezt az állításom tovább erősíti az a tény hogy hosszú listát lehetne összeírni azon italo-euro disco zenékből melyek vinyl válogatás kiadványokon,de még CD válogatásokon sem elérhetőek,utóbbi formátumban mostanság éppen azon munkálkodnak hogy ezeket pótolják,de a minőség azokon a CD lemezeken,nem egy vinyl hangzás minőség,és most még finoman kritizáltam.
Egyébként én alig több mint 3 éve gyűjtők vinylt (vannak nálam a témában sokkal tapasztaltabbak itt a fórumon szép számmal!)de volt már korábban egy néhány éves korszak amikor egy DJ team tagja voltam,a kezemben olyan lemezek fordultak meg mint pld. Philip – Dream Of Me , Mc. Brian – Loving You Forever ,ezek beszerezhetők CD-n is,de.....az a hangzás verhetetlen ahogy a vinylen szólnak ezek a felvételek.
Azokon a CD kiadványokon hiányzik az a dinamika ami viszont a vinylen hallható.
Mindezek ellenére én anno bizonyos kényelmi :) szempontokat is figyelembe véve a CD gyűjtést választottam.
Mostanra amikor több időm jut zenehallgatásra,talán sajnálom,bár nagyjából a 90s évek közepéig kiadott CD-k nem problémásak ,tudod a (loudness war jelenség) !
Madonna : pontosan Like A Player a vízválasztó albuma nálam,ezt már én nem díjaztam.a korábbi soralbumain sok jó zene van,ezek közt jó néhányat játszottak a hazai klubokban is.