Neked milyen van
-
#1660
Akkor egy közérdekű
Figyeljünk jobban békáinkra!
Az emberek többsége a béka látványát, esetleg már nevének említését is viszolygással fogadja. Igazán nem tudják megmondani, hogy miért van előítélet irántuk. Valószínű régi időkre nyúlik vissza az ellenszenvük. Hiedelmek, babonák alakíthatták megítélésüket. Talán a róluk szóló mesék sem segítették, hogy megszeressék e kedves kis állatokat. Mi, felnőttek ezen már nem egykönnyen fogunk változtatni, de gyerekeinket már nevelhetjük úgy, hogy ők ne így vélekedjenek.
Ha egyszer fordítanánk egy kis időt, meg energiát békáink megfigyelésére, meglepődnénk mennyire érdekes, csodálni való lények is valójában. Hasznukról nem is beszélve, a természetben igen fontos szerepük van a táplálékláncban.
Hazánkban 12 faj fordul elő: sárgahasú unka, vöröshasú unka, barna ásóbéka, barna varangy, zöld varangy, zöld levelibéka, gyepi béka, mocsári béka, erdei béka, tavi béka, kis tavibéka, kecskebéka. Természetesen mindegyik védett. Egyes fajok állománya jónak mondható, de többségük veszélyeztetett. A nagyobb veszély azokra a fajokra leselkedik, amelyek nem vízben élnek, hanem szárazföldön. Ide tartozik a varangy, ásóbéka, gyepi béka, mocsári béka, erdei béka. Ezek a fajok kora tavasszal a téli pihenőjükből felébredve -melyet fagymentes helyen töltöttek-, tömegesen megindulnak azokhoz a mocsarakhoz, lápokhoz, kiöntésekhez, melyekben ők maguk is meglátták a napvilágot, ugyanis itt fogják lerakni petéiket. Ezen a hosszú úton, amely néha több kilométer is lehet a két hely között, sok veszély leselkedik rájuk. Mind közül a legnagyobbak a közutak, amelyeken át kell kelniük, ilyenkor rengeteget elgázolnak közülük. Szerencsére vannak civil szervezetek, amelyek ezt nem nézik tétlenül, ezeken a szakaszokon vödrökben összegyűjtik a békákat és áthordják őket az út túlsó oldalára. Pár nap múlva miután petéiket lerakták, természetesen újra át kell hordani a békákat az úttesten, csak most a másik oldalra. Ezután visszaindulnak eredeti élőhelyeikre, az erdőbe, mezőre, lakott területekre és oda, ahol megfelelő életkörülményeket találnak maguknak. Természetvédelmünk erősödését mutatja, hogy ha nagyobb petéző helyek közelében autópálya, főút épül, csak úgy épülhetnek meg, ha alattuk „békaalagutakat” létesítenek, amelyekben oda-vissza már biztonságosan közlekedhetnek a békák. Legyen követendő példa, az is, ami már több országban bevált, a közutak bizonyos szakaszain figyelmeztető táblák elhelyezése, amelyek a tavaszi békavándorlásra. hívják fel az autósok figyelmét.
Jobb hozzáállással már sokat segíthetünk rajtuk, és akkor még nagyon sokáig élvezhetjük a meleg tavaszi estéken a semmihez nem hasonlítható „békakoncerteket”.