Ubuntu Linux
-
#557
egy gyors izzólámpa:
Mindennemű rosszindulat nélkül szoktam mondani ilyenkor a kezdőknek, hogy win és a linux teljesen más logikán alapszik. Újra kell tanulni sok mindent. Neten vannak Linux alapok doksik, amik leírják mi is az az
- X,
- a könyvtársturktúra (boot, etc, mnt, home, opt, dev, var, stb),
- jogosultságkezelés (owner-group-other -- chmod, chown, groups, stb),
- alapvető parancsok (cp, ls, ps, find, stb),
- csomagkezelés (apt, rpm, emerge) stb. Ezek nélkül nem fogja tudni használni senki rendesen a pingvint.
Ubuntu ugye debian alapon nyugszik, online csomagkezelője az
- apt (terminál - man apt-get)
- konzolos-grafikus alkalmazása aptitude,
- GTK-grafikus megfelelője a Synaptic (rendszer/adminisztráció/Synaptic csomagkezelő)
terminál:
"offline" csomagkezelője a dpkg (debian packages - *.deb). Ezzel a paranccsal lehet megnézni milyen csomagok vannak telepítve, verziószámuk, állapotuk, valamint a telepítés és eltávolitás is vele végezhető. (man dpkg) Természetesen a terminálos varázslatok nem feltétlenül szükségesek a kezdők számára, hiszen sokmindennek van grafikus megfelelője, azonban ha kicsit foglalkozik vele az ember, sokkal szélesebb körű és aprólékosabb tevékenységeket tud véghez vinni velük az ember.
grafikus:
aptitude, Synaptic a fentieket is magában folglalja.
Ubuntu verziók, ahogy mondod többnyire az beépített ablakkezelőkben különbözik (ill egy két alkalmazás, config). Linux grafikus interfésze az X (mai verzióját Xorg-nak hívják) Erre a "platformra" illeszthetők a grafikus felületek, mint Gnome, KDE, Xfce, Fluxbox, stb. Minden graf.felület saját komponenseket, alkalmazásokat tartalmaz, azonban mindegyik tudja használni a másikét is, némi áldozattal (hely, erőforrás)
Ha úgy tetszik akár az összes graf felületet fel lehet dobni egy rendszerre, amit tetszés szerint váltogathatunk.
minden parancsnak van un. manual-ja, amit konzolban man <parancs> formában lehet megsasolni.
Végszóként, a linux alapok bevágása létfontosságú, hiszen nem árt tudni hogy mit hol keressen az ember. A linux csak pár éve kezdett el felhasználóbarát lenni. Kezdő linuxos számára még mindig mágiának tűnik megoldalni egy egy problémát, miután a grafikus felületek még mindig nem fedik le az egész rendszert. Azonban ez nem a linux hibája, hiszen terminálban ügyködve nem nagyon van olyan probléma ami ne lehetne megoldani linuxon, hála a opensource-nak, és a széles, és már elég beszédes konfigurálhatóságnak.
Végére pár fontosabb konfigurációs fájl:
/etc/network/interfaces - internet kapcsolat konfig (parancsai ifconfig, ifup <ethX>, ifdown <ethX>)
/etc/fstab - merevlemez konfig (mount, fs, stb)
/etc/group - csoportok (groups, groupadd, groupmod)
/etc/passwd - felhasználók (users, adduser, usermod)
/etc/resolv - dns, névszerverek
/etc/X11/xorg.conf - grafikus mag szoftver és hardverbeállításai
/etc/rcS.d - rendszer indulásakor betöltött alkalmazások (startup)
/etc/rcX.d - X-runlevel 1-5-ig 5 különböző rendszerszint (gyak mint a hardverprofil a win-ben) minden szinthez meg lehet adni mit töltsön be induláskor, ill milyen sorrendben
/etc/rc6.d - reboot (parancssorban init 6)
/etc/rc0.d - shutdown (parancssorban init 0)
/etc/ppp - ADSL beállítások (pppoe)
/etc/init.d - szervizek
/usr/bin - alkalmazások indítófájlai
/usr - felasználói alkalmazások állományai
/mnt, /media - mount-olt meghajtók, eszközök
/var - rendszerváltozók, log-ok, futási információk, stb
/boot - kernelek, rendszerindítók
/home - felhasználói könyvtárak
/lib, /usr/lib - függvénytárak (gyak.: dll-ek)
/proc - futó processek (terminál: ps auxw, vagy gnome-system-monitor)
/root - admin könyvtára
/sbin rendszeralkalmazások indítófájljai
Most ennyi, többit tessék elolvasni:)