BiroAndras#110
"hiszen mondom, hogy a kísérleti adatok jól egyeznek a rel lel, mert a messziről jött fényt mérjük, azt mérjük az eseményből ami látszik."
Nem cask azt mérjük, rengeteg remek kísérletet lehet végezni lokálisan is. Pl. az eredeti interferométeres kísérletnél sem volt semmi messze, márpedig az a kísérlet volt az éter elmélet bukása.
"A második probléma, ha gyorsan megy, ez már a specrel. Itt pedig definíció szerint a két rendszer (az űrhajós és a földi) azonos viselkedésű, de a másik (az űrhajós)természetesen másként lát minket pl az óránkat, mert fénysugarakat használ ami látszik. A valóság nem látszik, mert az már rég elmúlt mire ideér a fény."
Amikor van egy részecskénk, amiről tudjuk, hogy pontosan x idő után bomlik el, akkor nincs ilyen gond. A részecske mért élettartamából pontosan tudjuk, hogy az ő szempontjából mennyi idő telik el.
"Az ikerparadoxon tévedsz, nem gyorsításra vonatkozik, hanem arra, hogy az űrhajós mennyi ideig repül nagy sebességgel (egyenes vonalú egyenletes mozgással)."
Tudom hogy mire vonatkozik. De ha nincs gyorsulás, akkor nem áll elő a paradoxon, mert mindvégig külön vonatkoztatási rendszerben van a két iker, tehát akár illúzió is lehetne az időtorzulás.
"Ne zavarjon meg a gyorsító fázis, ezt ki lehet küszöbölni."
Nem lehet, mert a két vonatkoztatási rendszer közti váltáshoz szükség van rá.
Nem tudsz felszállni egy űrhajóra úgy, hogy nem gyorsulsz. Ha mégis(pl. féregjárattal), abból vicces dolgok jöhetnek ki.
"Nincs olyan mérés ami egyenletes és egyenes vonalú lett volna, mert vagy körpályán mozog a földdel együtt mint egy ciklois, vagy gyorsul"
Fénysebességhez közel mozgó elemi részecskéknél minden ilyen hatás elhanyagolható.
"másrészt az órát valahogy vissza kell juttatni a Földre, hogy össze tudjuk hasonlítani őket."
Pontosan ezértnem lehet eltekinteni a gyorsulástól.
Az ált. rel. már elbánik a gyorsulással és a gravitációval is. És persze ezt is igazolták mérésekkel (pl. a műholdakon levő atomórák hajszálnyit másképp járnak, mint a Földön levők).
"És különbenis, egy kísérlet csak alá tud támasztani egy hipotézist, bizonyítani nemigen."
Semmi sem tud jobban igazolni egy elméletete, mint a kísérletek. Különösen, ha nem utólagos magyarázatról van szó, hanem előre megjósolt eredményről. A rel. elm.-nek számtalan jóslatát tökéletes pontossággal igazolták a kísérletek.
"Messziről fénysugarak segítségével mérték, látszólag van idődilatáció és ebből származik a baj, mert a látszó dolgok nem a valóság"
Számtalan más módon is igazolták már. Pl. a részecskegyorsítókban a napi rutin része a rel.elm., hiszen ott mindent fénysebesség közelébe gyorsítanak.
Egyébként ez a kísérlet is korrekt, merthogy pontosan arra alapul, hogy a csillagok látszólagos és a valós pozícióját hasonlítja össze. Itt szó sincs idődilatációról, a tér görbületét mérték.
"A fénysebesség márpedig irányfüggő. Szerintem. Csak senki nem mérte ezt az irányfüggést. A fénysebességet nagyon nagyon pontosan egy síkban mérik."
Egy síkon belül tán nincs több irány? És akkor még ugye ott van a Föld forgása, meg a különböző helyeken végzett mérések (a gömb alak miatt mind más síkban van).
Ja, és még egy dolog: A Maxwell egyenletek a Lorentz trafóra invariánsak, ami pedig lényegében a spec.rel. matematikai megfogalmazása.