hiszen mondom, hogy a kísérleti adatok jól egyeznek a rel lel, mert a messziről jött fényt mérjük, azt mérjük az eseményből ami látszik.
Az első probléma, hogy messze van az esemény, de ezen mindenki képes úrrá lenni, tudjuk, hogy a múltban történt a dolog.
A második probléma, ha gyorsan megy, ez már a specrel. Itt pedig definíció szerint a két rendszer (az űrhajós és a földi) azonos viselkedésű, de a másik (az űrhajós)természetesen másként lát minket pl az óránkat, mert fénysugarakat használ ami látszik. A valóság nem látszik, mert az már rég elmúlt mire ideér a fény.
Az ikerparadoxon tévedsz, nem gyorsításra vonatkozik, hanem arra, hogy az űrhajós mennyi ideig repül nagy sebességgel (egyenes vonalú egyenletes mozgással). Ne zavarjon meg a gyorsító fázis, ezt ki lehet küszöbölni.
És ezt nem mérte senki eddig. Nincs olyan mérés ami egyenletes és egyenes vonalú lett volna, mert vagy körpályán mozog a földdel együtt mint egy ciklois, vagy gyorsul, másrészt az órát valahogy vissza kell juttatni a Földre, hogy össze tudjuk hasonlítani őket. A Hafele kísérlet sem volt ilyen, az is földkörüli körpályán haladt, szóval cseppet sem kísérletileg igazolt tény, hanem csak értelmezendő kísérleti adat. És különbenis, egy kísérlet csak alá tud támasztani egy hipotézist, bizonyítani nemigen.
Tehát mégegyszer: az idődilatációt NEM igazolták egyszer sem. Messziről fénysugarak segítségével mérték, látszólag van idődilatáció és ebből származik a baj, mert a látszó dolgok nem a valóság, mert a valóság mire meglátjuk már egészen más, és ezt a mást csak később láthatjuk meg, mire ideér a fénye.
A fénysebesség márpedig irányfüggő. Szerintem. Csak senki nem mérte ezt az irányfüggést. A fénysebességet nagyon nagyon pontosan egy síkban mérik. Mindig.
#109