Fórumozók által írt versek...
-
MJosephin #266 Szerelem
Csak porszemek a végtelen nyomán,
a mindent elsöprő, ahogy bárki
néz
ilyenkor minden szív gyorsabban dobog.
A görcs a gyomrában millió éve hagy nyomot.
Rizsporos és képtelen, az elvesztéstől való félelem,
a szépség csapda összecsapva.
A másik szemében fény, a miénkben a
kény-kéj remény, levegő nélküle
már nem vehető.
Tündér-Boszorkány, álnok látnokok,
a játszma elkopott.
Az újdonsággal berobbanó, minket égig
magasztaló zene, képekben csendül a
hamis harmónia.
A hibák erények, magasztalása a létnek,
vergődve, hányva a tegnapokra,
máson áttaposva rohanunk az alkotásunk után.
S, hogy megmaradjon díszdobozban, szempillánk lassan lecsukva,
már Istenhez is imádkozunk.
Csak még egy esélyt!
De tudjuk, ugyanúgy tapossuk mocskos
lábunkkal a szépet újra, sötét félelmeinkbe bújva,
az emberiség eredendő bűne súlyt...
minden mozdulatba hullva.