Mirk#249
A holdra lépett, csúcsot ért, minden reményt megélt.
Ifjúságot, s magányt regélt,
De elfelejtette a célt.
Csillaga most lehull, ideje elmúl.
Tettei mennyeivé lettek, a tökéletességen túl,
Ő mégis a következményekbe fúl.
Istenként élt, emberként végzi be.
Élete csak porszem,
Bármily nagyként éli le.