ketten. csakis ketten élték át
aznap az élet tán legnagyobb áldását
lenn a tónál, mert míg beesteledett,
a festői táj ringatta el a szerelmeseket
Akkor és ott csak egymásnak éltek
nem számít mi lesz majd, semmit nem reméltek!
És már mindegy, a Sors nekik mily utat teremtett
Mert ők már megtapasztalták az Igazi Szerelmet