Fórumozók által írt versek...
-
Mirk #224 Ébredés
Hallgas. Hallgasd a dallamot,
Mely a csend öleléséből kap szárnyra.
A hang, mely feléleszti a napot,
A vágyé, az újjászületés vágya.
A remény halott, üres szó csupán,
A tett élőbb és igazabb.
Láncait ledobva valósítja meg önmagát,
Az elhatározás kemény szava.
Fénysugárként vág az új cél,
A bizonytalanság mezejére.
Elindul végzete felé,
S valahol, valaki rálép a tettek mezejére.
A szánakozás gondokkal terhes,
Az álmodozás csak elszomorít.
Elindulok, s tudom is, hogy merre,
Jövőm a múltra fátylat borít.
S ha útszéli bámészkodók hangja biztat,
Vissza sose nézz.
Hátad mögött a bánat démona baktat,
S ha meginogsz a lelked is elvész.
És ti akik nem tesztek semmit,
Legyetek tanúim e napra.
Mögöttem még mindig halljátok,
Hogy szól ébredésem hangja.