Fórumozók által írt versek...
-
#219
Sziklakert
Minden szikla nyugvó álom,
Sajátomat nem találom,
Más erő,mi oda szédít,
A szél amott egy árkot épít.
Árkot nekem,vagy magának?
Hogy hidjek a szavának,
Ha halkan röppen, semmit nem kér,
Csak elsuhan a teremtett szél...
Ezernyi sok szikla áll ott,
S nézd az égen nyugodt
Felhők virrasztnak felettük,
Nincs már helyem közöttük...
Bárcsak lennék földnek része,
Testem egybe beletéve
Feküdnék ott közöttük,
Bárcsak lennék közöttük...
Puha fű,mi körül terül,
Sziklakertbe porszem kerül,
Kemény talpam elterül ott,
A föld alattam megnyugodott...
Kemény sziklák sokat éltek,
Belőlük gazdáik beszéltek,
Egy halk nótával búcsúznak tőlem,
Könnyt ontanak belőlem...
Elhagytam már messze őket,
A sziklakerti halott főket,
Sírjuk felett virágfa nőtt,
Fű köréjük lepedőt szőtt...
Sok szikla közt nyugodt lélek,
Visszatérni mostmár félek,
Mert ki onnan könnyezve fut,
Sziklakerti sírjába jut...