Fórumozók által írt versek...
-
#144
Életünk
Pusztákon megpihen magasan életünk,
Lelkünkből létezünk,lelkünkből élhetünk.
Pusztákon változunk,más földre vándorlunk,
Világtól elzártan magunkba zárkózunk.
Messze az út,vége nem szakad,
Minden,mi bú,belőlünk fakad.
Egymástól kérünk,egymástól kapunk,
Kedves szót úgy,keveset adunk.
Testünkben érezzük fájdalom kínjait,
Fejünkön érezzük egymásnak szíjait.
Megkötött kezeink magasba tárjuk,
Pusztában vergődve magunkat látjuk.
Puha a föld,elmegyünk előle,
Magunknak életet nem szántunk belőle.
Megyünk hát másfele,mindig csak előre,
Életünk aljában fényt látunk felőle.
Afelé fordulunk,sóvárgunk utána,
Elérni nem tudjuk,nincs erőnk,hiába.
Gátol a kárhozat,mindenkor vétkezünk,
Ez vagyunk mi,és ez a mi életünk.