Fórumozók által írt versek...
-
#136
napok…
A napjaim, mint homokszemek kiperegnek a kezeim közül. Egyik a másik után, mintha olajos testű üveges szemű élőhalott szerető lenne, akinek hideg érintése mindig elborzaszt, s meghalni kívánok én!
Életem értelme marcangol engem, belém döfött szavai elborítják testemet, s rajtuk keresztül elszivárog életem, melyről azt gondoltam, hogy végtelen, mint a gyűrű melyet már nem hordok kezemen. A gyűrű, mely az összetartozásunk jelképezi. Hisz hazugság minden. Nincs élet, nincs halál, se pokol, se mennyország, csak a bús néma sajgó fájdalom. Ó a fájdalom, benned nem csalódom soha, mindig elkísérsz az utamon, s szívemben otthonra leltél. Nem bántasz soha, velem vagy mindig, néha szorítod a torkom. Tudod, hogy mindig velem fogsz maradni, ha én is akarom.
Élet mire való vagy te? Megunt szertő vagy, kit nem tudok eldobni magamtól. Púp a hátamon de szükségem van rád, mert még el kell rendeznem egy pár dolgot, s jobbá kell válnom. Ölelj magadhoz, szeress engem, kit nemzettél, s hűtlen akart lenni hozzád, hisz úgyis eljő majd az idő, mikor már nem marasztalhatsz, hisz porhüvelyem nem tarthatja soká vissza örök lelkemet a szabadságtól.