Király és Torghelle csapata
-
Csesza #187 ANGLIA. Király Gábornak a kiesés ellenére esélye van arra, hogy az élvonalban folytassa
A Palace-nál a rutin hiányzott
MONCZ ATTILA
NS, 2005-05-20
Király Gábor 2004 nyarán, több mint fél évtized után elhagyta a Németországban a dobogóért küzdő Hertha BSC-t, és az angol Premier League újoncához, a Crystal Palace-hoz szerződött. A londoni gárda végig a kiesés ellen küzdött, az utolsó fordulóban ráadásul eldőlt, hogy harca hiábavaló volt, Király teljesítményét azonban így sem érheti kritika, hiszen például a védési hatékonyság (lövés/gól) tekintetében a Chelsea klasszisa, Petr Cech mögött a második helyen végzett.
- Megérte váltani?
- Abszolút! - válaszolta érdeklődésünkre Király Gábor. - Megismertem egy másik futballkultúrát, és ha az élet is úgy akarja, egyszer majd innen, Angliából szeretnék visszamenni Szombathelyre.
- Ezek szerint a szerelem nem múlandó…
- Ez legalábbis örök. Fogok én még ott védeni!
- Ha nem is a következő szezonban.
- Legalábbis nem hiszem. Szeretnék maradni, és mindegy, hogy a Premier League-ben, az első, másod- vagy harmadosztályban lesz majd csapatom. Az atmoszféra, a környezet megragadott, itt őszinte futball van.
- Mint nálunk, Magyarországon…
- Meg mint néhány másik országban is.
- De most komolyan: találkozott már ilyennel?
- Részben igen, de úgy, hogy az egész évadot ilyen légkörben védhettem végig, még nem. Angliában az emberek pozitívan állnak hozzá a futballhoz. Kiestünk, de a drukkerek egyszer sem pfujozták a csapatot, egyetlen vereségnél, sőt, még a sorsdöntő döntetlennél sem. Megdöbbentek, hogy sajnos nem maradtunk bent, de utána megtapsoltak bennünket. Aztán bemondták, hogy a West Bromnak sikerült megkapaszkodnia, erre azt is megtapsolták.
- Más kultúra.
- Kétségtelenül, mint ahogyan a pálya is más világ. Nincsenek teátrális jelenetek, tesszük a dolgunkat, és mindenki tudomásul veszi, hogy a másiknak lehetnek jobb és rosszabb napjai is. Semmi sem volt túlértékelve, ment minden a maga rendjén.
- Az idény előtt azt mondta, a Palace-szal nagyobb csoda lenne bent maradni, mint anno a Herthával volt az első évben.
- Mintha ráéreztem volna… Persze nem örülök neki, de az az igazság, hogy túl sok fiatal volt a keretünkben, három-négy rutinos futballistával több kellett volna. Egyes meccseket, például az utolsó kettőből egyet, az idősebbekkel biztosan hoztunk volna. Ők tudták volna, hogyan lehet megfogni az ilyen mérkőzéseket. Michael Hughes például kevés ehhez. Ő már harminchárom éves, de egyedül nem bírta. Szerintem a túl kevés Premier League-rutinunknak is betudható a kiesésünk.
- De még így is megkapaszkodhattak volna.
- Ezzel nehéz lenne vitatkozni. Az idény közben többször is álltunk olyan helyen, amely első osztályt ért, végig kiélezett volt a küzdelem, majd legközelebb mi örülhetünk.
- De ha például a Southampton ellen nem kapnak gólt az utolsó pillanatokban, most készülhetnének az újabb élvonalbeli idényre.
- Azon a találkozón buták voltunk. Rutinosabb csapat nem dobja vissza a labdát, nem úgy játszik, ahogyan mi, hanem sokkal megfontoltabban. Eldugja a labdát és hasonlók. A Charlton ellen pedig gyönyörűen visszahoztuk hátrányból a mérkőzést, majd a végén megint kijött a rutin hiánya. De legalább legközelebb már tudjuk, ilyen helyzetben mi a teendő. Csak még meg kell küzdenünk azért, hogy még egyszer eljuthassunk idáig.
- Ezek szerint marad?
- Megszerettem a klubot, a családom meg Londont, sok magyar családdal jöttünk össze, akiknél ugyanolyan kicsik a gyerekek, mint nálunk. Persze, nem csak ezen múlik majd, hol folytatom. Vannak ajánlataim a Premier League-ből, régiek is, újak is. Majd meglátjuk. A védési hatékonyság tekintetében az enyém a második legjobb mutató, és erre más csapatok is felfigyeltek. A társak is mondták, hogy jó a kinti sajtóm, kérdezgették, mi lesz velem, de nekik sem tudtam válaszolni.
- Anglia azért biztos pontnak tűnik, pláne ilyen évad és ilyen élmények után.
- Én is ebből indulok ki. Tudom, hogy még ennél is jobb teljesítményre vagyok képes, ha egytől tízig kellene osztályoznom, akkor hetest adnék magamnak. A Herthánál voltak hasonló idényeim, de most egy kiscsapatban sikerült megismételnem, ami azért más.
- Merthogy?
- Más minőség. Berlinben egy első osztályú csapat van, Londonban meg hat. Ebből a miénk a hatodik. A Chelsea, az Arsenal, a Tottenham, a Fulham és a Charlton is előttünk jár. Én viszont szeretem a kihívásokat. Sajnos a Palace kiesett, ez a legfontosabb, de ha ezután megnézzük az egyéni teljesítményeket, látszik, ki mennyit tett hozzá a csapat szerepléséhez. Én a kapusok között, Andy Johnson pedig a góllövőknél lett második, ezek azért jó visszajelzések, és ezekre lehet építeni.