Chelsea Fan Club
-
#6566
Liverpool-Chelsea: BL meccsösszefoglaló
Ismételten egy nehéz feladat. Olyan meccsről írni percekkel a vége után, melyet elbuktunk. És aminek nem kisebb tétje volt, mint a Bajnokok Ligája döntőbe jutás. Az elkeseredettség leírhatatlan. Azt mondtuk, ez lesz a mi nagy évünk. Hát nem. A hétvégén gyakorlatilag magunkat sodortuk el a bajnoki címtől, most pedig a BL címtől is. Pedig jól indult minden...
1-0-ás hazai sikerrel érkezhettünk az Anfield Roadra, annak szellemében, hogy egy rúgott gól esetén a Liverpoolnak hárommal kellene válaszolnia a továbbjutáshoz. Számtalan statisztikát nézegettem én magam is a múltra tekintettel, az utóbbi öt évben egyetlen csapat tudott minket három góllal verni, ez pedig tavaly a Middlesbrough volt, egy angol bajnokin. Csak meg lesz, gondoltam a meccs előtt, egyet valahogy csak begyötrünk, mert az nem lehet, hogy nem.
A mérkőzést mi kezdtük, s a csapatok nagy elánnal feszültek egymásnak, már az első öt percen érződött, ennek a meccsnek komoly tétje van, s azt mindkét csapat komolyan is veszi az első perctől fogva. Igazi helyzet nem alakult ki egyik oldalon sem, az első komolyabbnak tűnő próbálkozás Gerrard nevéhez fűződik, aki a hatodik percben távolról lőtt, mondhatni távolra, a löket méterekkel kerülte el Cech kapuját. Egy perccel később már Crouch maradt le centikkel egy beadásról a kapu torkában. A 11. percben Riise robogott el a bal oldalon, Paulo Ferreira mellől simán adhatott középre, de erőből belőtt labdájára nem volt érkező. Az első negyedóra végén megvolt az első vendéghelyzet is, Lampard előrevágott labdájával Drogba roboghatott el, de beadását kivágták a vörösök védői. A tizennyolcadik perc hozott fordulatot a mérkőzésbe: Gerrard elgázolta Mikelt - egyébként az egész mérkőzésen szörnyen agresszív volt. Egy perccel később a felindult ifjú törlesztett, igaz, nem Gerrard, hanem Zenden került az útjába. Gerrard beadását még kiüti Cech, de Joe Cole újra szabálytalanul szerel, már a 22. percet írjuk, mikor Gerrard beadás helyett laposan az érkező Agger elé gurít, aki külsővel a kapu bal alsó sarkába teker: 1-0. Ismételten ki kell jelenteni: ami eddig az elmúlt két évben az erősségünk volt, azt idén nagyon gyatrán csináljuk, a rögzített helyzeteknél katasztrofálisan helyezkedünk. Innentől megélénkült a mérkőzés, mégha ez nem is helyzetekben mutatkozott meg, rendes vagdalkozás zajlott a pályán, percenként került a földre egy-egy játékos, de a bíró sípja néma maradt mindannyiszor, egészen a 28. percig, mikor A. Cole megkapta a mérkőzés első sárgáját. Eltelt az első fél óra úgy, hogy nem is veszélyeztettük a hazaiak kapuját. A 32. percben aztán mintegy varázsütésre megérkezett Drogba a Liverpooli kapu elé, ám kicsit kisodródott helyzetből éppen a kifutó Reinát találta telibe. Sajnos nagyon jól látható volt már a mérkőzés ezen szakaszán, hogy támadásainkat alapvetően Drogbára építjük, s a Pool védői semlegesítették az elefántcsontparti támadót. A 37. percben ismét egy Chelsea lehetőséget jegyezhetünk fel, de ebben is több volt első látásra, mint amennyit kihoztunk belőle: Kalou végre kihasználta gyorsaságát, elrobogott a bal szélen egészen az alapvonalig, beadása azonban magas volt Drogbának, a mélységből érkező Mikel pedig nem tudott mit kezdeni az ölébe hullott lehetőséggel. A félidő utolsó lehetőségét is a sajátjaink jegyezhetik: egy szögletet követően Drogba csúsztatott az ötös sarkánál álló Essien felé, ám a ghánai nem tudott belefejelni a labdába, s a válláról kipattant az alapvonalon túlra.
Amitől a legjobban tartottam, bejött, vezetést szerzett a Pool, amire nem tudtunk válaszolni. Az elején túlzottan is beálltunk védekezni, a kapu előtt nem sok vizet zavartunk, a rögzített helyzetek pedig ismét nem az erősségünk: gólt kaptunk. A vége felé már voltak helyzetféléink, de komoly gólhelyzetet Drogba teremtett, de lövése pont a jól kimozduló Reinába tartott.
A második félidőt mindkét csapat csere nélkül kezdte, talán már valahol számítva arra, hogy a hosszabbításra szükség lehet friss emberekre. A második félidőt ott kezdte a Chelsea, ahol abbahagyta: támadott, de minden eredmény nélkül. Az első komolyabb helyzet Joe Cole előtt adódott, aki remek ütemben tört be a Pool tizenhatosán belülre, de Reina kedvezőbb helyzetben volt, nem sokkal később távolról próbálkozott, de lövése jó öt méterrel kerülte el a kaput. Ezek után azért a hazai gárda is jelezte, hogy pályán van, Crouch fejesét Cech bravúrral védte. Nem volt ez sem igazán jó, sem igazán helyezett fejes, de épphogy elakadt Cech lábában. Majd az 58. percben már némi szerencsére is szükség volt: Kuyt fejese a kapufán landolt. A 71. percben ismét ordító lehetőséget szalasztott el a hazai gárda: Terry hibája után Pennant elé került a labda, nagyon jól akart lőni, ám addig.addig nézte Cech-et és a kaput, míg Essien odaért, és blokkolta a lövést. A 75. percben aztán ismét a vendégek támadtak, Lampard tesz egy labdát A. Cole elé a tizenhatos sarkánál, aki jól teszi be, de Drogba elől mentenek, ennek ellenére kirúgás következik. 3 perccel később a Liverpool cserére szánja el magát, Pennant helyére Xabi Alonso érkezik. A 83. percben szabadrúgáshoz jutunk, jó 38 méterre a kaputól, Lampard mégis lövésre szánja el magát, de kb a 15. sorban ülők közé lő. A 85. percben aztán megszületik a második ordító Chelsea helyzet is: Drogba elé pattan a labda a tizenhatoson belül, ám az érkező Reina jobb helyzetben van. Ha Drogba egy picit is belepöccint, gól, de nem mert kockáztatni az esetleges sárga lap miatt. Ezt egy távoli Zenden kísérlet követ, majd egy perccel később, a 88. percben Drogba vehet le egy labdát a hazai kapu előtt a tizenegyes pontnál, de kivágják előle, s mivel a rendes játékidő végére értünk, hosszabbítás következik.
A hosszabbítás 8. percében a szívükhöz kaptak a Chelsea szurkolók, hisz JC hibája után Kuyt lódulhatott meg, Cehc bravúrral mentett, de leshelyzet miatt a játékvezető amúgy is lefújta a helyzetet. Másodpercekkel később a sajnos igen halovány Joe Colet a most felépült Robben váltja. A 11. percben eldőlni látszottak a dolgok, Alonso távoli bombáját Cech csak középre tudja ütni, amit az érkező Kuyt a hálóba juttat, de a bíró ezt a gólt annulálja les miatt, ami elég kérdéses, de ne vitassuk. A folytatás második részében, a 26. percben aztán Drogba kerül ismét helyzetbe, SWP beadását azonban nem tudja a kapuba kotorni, ez a lehetőség is kimarad. (SWP a 17. percben váltotta Kalout, míg a másik oldalon Crouchot Bellamy). A 28. percben még két csere történt, Mascheranot Fowler, míg Makelelet Geremi váltja. Ezek már a tizenegyesrúgás miatti változtatások.
Eljött a vége, dönteni viszont kell, jöjjenek hát a tizenegyesrúgások.
A hazai gárda kezdi, méghozzá Zenden, aki belövi sajátját. Érkezhetett volna a válasz, azonban a Chelsea első próbálkozója, Robben kihagyja. Xabi Alonos belövi, Lampard szintén. Jön a harmadik kör, Gerrard a labda mögött, magabiztosan gurít el Cech mellett, ám Geremi büntetője kimarad. Eljött hát a végső döntés pillanata: Kuyt áll a labda mögé, és berúgja!
Hosszú küzdelem után tehát ismét jobbnak bizonyult a Liverpool gárdája, akárcsak 2005-ben. Érzésem szerint ott buktuk el az egészet, hogy a 90+2x15 perc alatt nem voltunk képesek egyetlen gólt sem összehozni. Nagyon fájó a búcsú, de ismételten a elődöntő jelentette a végállomást a BL-ben. A továbbjutó a Pool, nekünk pedig marad ismét a jövő év reménye.
Végső összegzés: Ez a továbbjutás nem a Pool-on múlt. Nem is José Mourinho hibája. Ez egyszerűen a sérüléseken, a sérülteken ment el. Persze kár ilyenekről beszélni, mondhatják, mondhatjátok sokan, hogy mi lett volna, ha... de őszintén tegye mindenki szívére a kezét, ki mert volna fogadni arra, hogy ha teljesen egészséges a keret, akkor nem tudunk egy nyamvadt gólt összehozni?!?! Ma a támadásaink értéke erősen konvergál a nullához. Drogba egymaga édeskevés a PL második legjobban védekező csapata ellen, és túlzottan is kivehető volt, hogy bizony rá épült minden támadásunk, tökléletesen semlegesítették is. Ezzel be is zárult a kör. Sajnos JC-n nagyon jól látszott, hogy majd' egy teljes idényt kihagyott, mert ma igen felejthetőt alakított, Kalou zöldfülű. A PL-ben meccseket döntött el, ma gyakorlatilag a pályán sem volt. Ez itt ment el. Ha rúgunk egy gólt, semmi baj nincs. Az már, hogy ki rúgta a tizenegyeseket, és miért pont ő, hát őszintén, ez van. Lampard berúgta a magáét. Hogy Robben és Geremi kihagyta, mert vajmi keveset játszottak idén (és a mai meccsen)? Ez már itt, ebben a szakaszban nem számít. Aki már állt életében számára hasonló értékűen sorsdöntő helyzetben, az tudhatja, hogy ez nem számít. Nyilván mindketten ezért érkeztek a pályára. A megfelelő emberek rúgták, csak rosszul. Sajnos ez benne volt a pakliban. Sajnálom a csapatot, és nagyon elkeseredett vagyok én is, de a mai kudarcot egyértelműen annak a nyakába varrom, hogy 90 percen keresztül nem létezett támadójátékunk a pályán. Szomorú. De ezen is túl kell lépni. Majd jövőre sikerül.