Chelsea Fan Club
  • asfa
    #3683
    Összefoglaló az idei távozókról
    Az idei nyár sem volt nyugodt átigazolási szempontból. Sztárigazolások és régi kedvencek távozása mellett találgatásokból sem volt hiány. Háromrészes sorozatunk elso felvonásaként a távozók listáját boncolgatjuk.

    Nyáron eladott játékosokból kb 25 millió font bevétele volt a klubnak. Ebbol az összegbol még egy Shevchenko-t sem lehet venni, így természetesen idén is a költekezés volt a jellemzo.

    A legtöbb pénzt, 8 millió fontot egy régi motoros, Eidur Gudjohnsen eladása hozta a konyhára. Az izlandi csatár (vagy már középpályás?) 2000-ben érkezett a klubhoz és azóta élvezte a szurkolók szeretetét remek játéka miatt. Az angol másodosztályból szerzodtetett Guddy Hasselbaink és Zola mellett a csapat elsorangú támadójának számított éveken keresztül, de Mourinho egycsatáros taktikájába már kevésbé fért be, annak ellenére hogy új pozíciójában is megmutatta tudását.
    Eidur nálunk lett közismert és befutott játékos, és mindenki emlékezni fog a Leeds ellen lott ollózós góljára, vagy megannyi más fontos találatra. Új klubja az aktuális spanyol bajnok és BL címvédo Barcelona, úgyhogy Guddy számára egyáltalán nem volt visszalépés az átigazolás. Más kérdés, hogy a Chelsea egy megbízható, remek játékost veszített el.

    Ugyancsak csupaszív játékosa volt a klubnak Damien Duff, aki potom 5 millió fontért igazolt a Newcastle Unitedhez. Az ír válogatott szélsot 2003-ban 17 millió fontért szerzodtettük a Blackburntol, Abramovich egyik elso szerzeményeként. A vételárát és teljesítményét elnézve elég amator húzás volt a klubtól 5 millióra levinni az árát, de valószínuleg Duff mindenképp menni akart, és csak ennyiért tudtuk elengedni.
    Mindössze három szezont töltött nálunk, de hamar megszerették a szurkolók. Gudjohnsenhez hasonlóan nagy veszteség a távozása, még akkor is ha van nála fiatalabb, gyorsabb és jobban cselezo játékos is a keretben.

    A saját nevelésu Carlton Cole is megunta az állandó kispadozást és a városi rivális West Hamben próbál szerencsét. Az ő ára 1 millió font volt. Cole a 2001/02-es szezonban mutatkozott be az első csapatban, és bár a tartalékok közt mutatott remek teljesítménye miatt sokan a jövő sztárjának tartották, a nagynevű igazolások mellett nagyon kevés lehetőséget kapott.
    Többnyire kölcsönben szerepelt. Kár egy nagy tehetségnek induló saját nevelésű játékosért, de Carlton eligazolása is teljesen érthető.

    Asier Del Horno egy évet töltött a Chelsea-nél. Nagy reményekkel érkezett, a lehetosége megvolt a bizonyításra (hiszen Bridge kölcsönben volt), mégsem tudott élni vele. A szezon elején a Spurs ellen még gólt is fejelt, azonban késobb kiszorította a csapatból az eredetileg középhátvéd Gallas. 4.8 millió fontot fizetett érte a Valencia.

    Robert Huth az átigazolási idoszak utolsó napjában váltott klubot, bár egész nyáron a levegoben lógott a távozása. Egyszer már meg is állapodott a Middlesbrough-val (egy kölcsönszerződésről), de akkor megbukott az orvosi vizsgálaton, a VB előtt összeszedett sérülése miatt. Huth is nagyon fiatalon került a Chelsea-hez, és bár testfelépítése és lövőereje tekintélyt parancsoló volt, komoly hiányosságai is voltak, és nem volt egy szinten a többi hátvéddel. Végül mégis csak a Boro lett a befutó, és 6 millió fontért vásárolták meg a németet.

    Jiri Jarosik, a 2005 telén igazolt cseh középpályás eladása tökéletesen mutatja, hogy csak átmenetileg, Scott Parker sérülése miatt számítottak rá a csapatnál. Mindössze húsz alkalommal játszott, ugyanis az előző szezont a Birminghamnél kölcsöben töltötte.
    Nyugodtan ide vehetjük (az átmeneti igazolások közé) Maniche távozását. A portugál középpályás csak kölcsönben volt nálunk, de alig játszott a tavasz folyamán.

    William Gallas távozása sajnos régóta várható volt. A francia hátvéd egész nyáron jelezte, hogy bár jól érezte magát a Chelsea-ben, új kihívásokra vágyik, és szívesen kipróbálná magát egy másik bajnokságban. Így került szóba az AC Milan, akik Shevchenko átadása révén "megérdemelték" volna Gallast, és a játékos is jól járt volna. Később a Chelsea új szerződést kínált Gallasnak, de mint utólag kiderült, kevés sikerrel. A csapat nyári amerikai túráján már érezhető volt a feszültség és a valószínű szakítás a két fél között. A játékos nem jelent meg Los Angelesben, majd az eddigi mezszámát (13) az új szerzemény Ballack kapta meg. Mourinho nyilatkozataiban már nem is számolt Gallas-szal, és felmerültek olyan pletykák is, hogy a távozni kívánó játékost a tartalékok közé száműzi majd. Sokáig úgy tűnt, nem lesz kérője, de az átigazolási szezon utolsó napján az Arsenalhoz távozott, Ashley Cole helyére.
    Gallas a Chelsea-nél eltöltött hat év alatt végig világklasszis teljesítményt nyújtott, általában középhátvédként, de ha kellett balhátvédként is. A klubért tett szolgálatáért hálával tartozunk neki, mégis keserű a szurkoló szájíze a botrányos (és riválishoz történő) átigazolás után. Egy elszánt, profi Gallasra nagy szüksége lett volna a csapatnak, de egy motiválatlan, bomlasztó játékosra nem.

    Egy évre kölcsönbe került a Portsmouth csapatához Glen Johnson. A fiatal jobb-bekk alulmaradt a csapatbakerülésért Ferreirával vívott "harcban", és lesz egy teljes éve, hogy rendszeresen pályára lépjen. Ez elsősorban a válogatottbeli szerepléshez szükséges, hiszen a kispadról ritkán válogatnak be játékost.

    Hernan Crespo-nak régóta emlegetett álma volt, hogy visszatér Olaszországba, azon belül is Milánóba. Nos, az argentin klasszis álma valóra vált - az az Internazionale szerezte meg, akiktől 2003-ban a Chelsea-hez igazolt. Crespo hivatalosan csak kölcsönben van az olaszoknál, de ha a szezon végén nem hívja vissza a Chelsea (erre szerződésbe foglalt jogunk van), akkor végleg az Inter játékosa marad. Crespo esete hasonló az ugyancsak argentin Veron-éhoz, aki úgy került kölcsönbe két évre, hogy csak két év volt hátra a szerződéséből. Azt hiszem kijelenthetjük, hogy Crespo végleg elment a klubtól. Végig profi hozzáállást tanusított, és ha ennyire menni szeretett volna, felesleges lett volna visszatartani.

    A tartalékcsapat is elvesztette pár játékosát. Közülük a "legismertebb" a kapus Lenny Pidgeley, aki pár meccs erejéig az első csapatban is szerepelt már. Ő a Millwall játékosa lett.
    Távoztak még: Filipe Morais (Millwall), Dean Furman (Rangers), Dean Smith (Andershot), Joe Keenan, Jack Watkins, James Younghusband.