Chelsea Fan Club
-
#1358
"No one likes us"?
Az elmúlt hónapokban nyilvánvalóvá vált, hogy új közellensége lett a világ futballjának, a Chelsea FC. Talán kicsit erős a megfogalmazás, de a honlapunkra irogató ellendrukkerek hozzászólásaiból egyértelműen süt a gyűlölet klubunk iránt.
Az angol fociban járatosak tudják, hogy a címben említett idézet a Millwall drukkerek legismertebb rigmusából való. A Millwall szurkolói londoni dokkmunkások, igazi nehézfiúk, akik az ország egyik legkeményebb huligánbrigádját alkották az elmúlt évtizedekben. Nem csoda, hogy "senki sem szerette őket".
A mi esetünk "kicsit más"... Nálunk az egész probléma 2003 nyarára, vagyis Abramovich szerepvállalására vezethető vissza. Az addigra kb 90 millió fontos adósságot felhalmozó klubot megmentette az akkor még ismeretlen milliárdos pénze. A sztori innentől már ismerős mindenki számára: elképesztő bevásárlás az első nyáron, majd további pénzköltés 2004-ben és 2005-ben, 2005-ben bajnoki cím és Liga Kupa-győzelem!
Az elsőszámú tüske az emberek szemében az, hogy a Chelsea jelen pillanatban bármennyi pénzt ki tud fizetni egy játékosért, amennyiben klubja hajlandó az üzletbe belemenni. Tény, hogy volt pár olyan játékos, aki nem ért meg annyit, amennyit végül kifizettünk érte.
Sokan azt mondják, a Chelsea ezzel tönkreteszi a futballt, hiszen a szegényebb csapatok így nem rúghatnak labdába az átigazolási piacon. De
erre csak azt tudom mondani, nem kötelező a Chelsea-ben játszani! Ha Wright-Phillips úgy gondolja, hogy inkább nálunk ül a padon, minthogy a Man City-ben játsszon tovább, azért nehogy már a Chelsea legyen a hibás! A játékosokért kifizetett nagy összeggel pedig csak támogatjuk a rászoruló klubokat :)
Miért utálják még a Chelsea-t? Hát persze hogy Mourinho miatt. José szinte a semmiből tűnt fel, és egy év után már szobra van a londoni panoptikumban is. Igen, ő a "Special One" :) Egyedi stílusa miatt tipikusan a vagy-imádod-vagy-utálod kategória. Mourinhot persze lehet utálni, miért is ne... Nagyszájú, arrogáns, de ugyanakkor remek pszichológus és taktikus; a sikerei pedig önmagukért beszélnek. Állandó csatáival eléri, hogy játékosaival kevesebbet foglalkoznak, és emiatt vállalja fel a "céltábla-szerepkört" is. Szerintem remek ötlet :) Hibái persze neki is vannak, voltak felesleges igazolásai, pár taktikai hiba / rossz csere, de egyedülálló mutatói miatt ezeket el lehet nézni neki.
Ugyancsak nagyon fontos tényező a csapat SIKERESSÉGE. Az elmúlt évtized rapszodikus Chelsea-je után Mourinho "receptje" alapján a mai csapat szinte verhetetlen. A 2004/05-ös bajnokcsapat több rekordot is megdöntött, és a sikersztori azóta is tart. Ekkora előnnyel kevesen álltak az első helyen februárban, és ezt biztos nehéz feldolgozni a mögöttünk álló csapatoknak. Furcsa volt látni, mekkora örömöt okozott az ellendrukkereknek csapatunk veresége. Még a TV-riporter is majd' elélvezett a gólok után. Igen, a Chelsea is emberekből áll, kikaphat. Az eddigi sorozat emberfeletti volt, érett már egy kis megingás. Őszintén sajnálom azokat, akiknek ez a vereség nagyobb örömet okozott, mint saját csapatuk eredménye. Srácok, az elmúlt évtized a Manchester Unitedről és az Arsenalról szólt! Ők voltak a verhetetlenek, a hazai szurkolók kedvencei. Ne haragudjatok, hogy a Chelsea 1955 után ismét összehozott egy bajnoki címet, és most is utcahosszal vezeti a Premier Ligát! Lehet hogy öt éven belül véget ér a csoda, de addig is ki fogjuk élvézni minden egyes percét ;)
És még egy apró gondolat... A divatdrukkerség. Mivel hazánkban családi ágon nem nagyon öröklődhet külföldi klub iránti szeretet (egészséges esetben :)), ezért a legtöbben magunk választunk kedvenc csapatot. Sokan kedvenc játékos, az elért sikerek vagy egy emlékezetes meccs alapján, páran esetleg ideológia szerint. Közülünk sokan a kilencvenes évek közepén / végén szerettük meg a Chelsea-t, amikor kialakult a "trónkövetelő", szép focit játszó, de sajnos mindig alulteljesítő csapat. Később is megmaradtunk UEFA Kupa-szinten, ezért kevésbé volt közkedvelt a klub. Nem csoda, hogy a mostani (sikeres, eredményes) Chelsea-t sokan megszerették. Nem hiszem, hogy azok az Arsenal/MU/Milan vagy akármilyen fanok, akik itt "divatdrukkereznek" mindenkit, nem a sikerek vagy a jó játékosok miatt kezdték el követni jelenlegi csapatukat. Nézzetek már magatokba! És ilyen alapon azt is ki merem jelenteni, hogy mindenki divatdrukkerként indul, csak valaki megmarad szeretett csapatánál, valaki pedig átpártol máshoz. Amiatt ne utáljunk senkit, mert csak 1-2 éve ismerte meg a csapatot!
Ezt a cikket amolyan vitaindítóként írtam, tehát várom az ellenvéleményeket is! Viszont az lenne a nagy kérésem, hogy mindezt normális stílusban tegyétek, illetve ne az egyéb hírek hozzászólásaiba írjatok ebben a témában. Legyen itt egy helyen...