Chelsea Fan Club
-
#13444
Scolari: Az álomtizenegy nem létezik!
Luiz Felipe Scolari tökéletesen tisztában van azzal, milyen sors vár rá, ha nem jönnek az eredmények, mégsem tart attól, hogy időközben felállítanák a Chelsea kispadjáról. A World Soccer futballmagazinnak adott interjújában a brazil szakember azt is elárulta, hogy senki se számítson fix kezdőcsapatra a „kékeknél", még a legnagyobb sztárok sem kapnak megkülönböztetett figyelmet. Ha nem teljesítenek megfelelően, szó nélkül kihagyja őket a csapatból.
- Hogyhogy 59 éves korában szánta el magát arra, hogy bekapcsolódjon az európai klubfutball vérkeringésébe?
- Amikor elvállaltam a megbízatást, nem a felkínált összeg nagysága volt a mindent eldöntő érv, de azért ez sem egy elhanyagolható szempont. Ez a munka egy akkora kihívás a számomra, amit egész egyszerűen nem hagyhattam ki. Soha sehol nem kaptam ilyen volumenű ajánlatot korábban. Készen állok arra, hogy elviseljem a nyomást, ami a Chelsea menedzseri posztjával jár.
- Prezentálni tudja Roman Abramovicsnak azt az álomfutballt, amire már oly régóta áhítozik?
- Játszhatsz szépen vagy csúnyán, de a meccseket így vagy úgy, meg kell nyerned. Bizony benne van a pakliban, hogy az egyik, vagy a másik csorbát szenved. Nem mindig lehetséges a három pont begyűjtése ötcsillagos játékkal. De ne felejtsék el, brazil vagyok, lételemem az attraktív támadófutball. Azt hiszem, nem unatkozik majd a Stamford Bridge közönsége.
- Nem tart attól, hogy az orosz tulajdonos megpróbálja felülről irányítani?
- A legkevésbé sem. Remekül megértjük egymást, amikor találkozunk, megosztjuk egymással a gondolatainkat, a nézeteinket, de egyszer sem volt arra példa, hogy megmondja, kit tegyek be a csapatba, és kit hagyjak ki. Abramovics csupán annyit kért, hogy szerepeljünk eredményesen és szolgáljuk ki a szurkolóinkat. Én sem várok mást, közös a cél. Fontosnak tartja, hogy a lehető legjobb legyen a hangulat az öltözőben, a pályán és azon kívül is megértsék egymást a játékosok. Ezen is dolgozunk.
- Abramovics mindenekelőtt Bajnokok Ligája-trófeára vágyik. Ez azt jelenti, hogy a BL elsőbbséget élvez minden mással szemben?
- Szó sincs erről, ez amúgy is egy zsákutca. Ha csak és kizárólag a BL-re koncentrálnánk, mit mondanék a futballistáknak egy Premier League-meccs előtt, illetve egy FA-kupa vagy egy Ligakupa-találkozót megelőzően? Nem tudnék a szemükbe nézni! Ha a Bajnokok Ligája-szereplés egyértelmű prioritást élvezne, akkor motiválatlanok lennének a többi kiírásban. A BL csak egy a négy sorozat közül, és mi mindet meg akarjuk nyerni.
- A Chelsea vitrinjéből már nagyon hiányzik egy BL-serleg. Átérzi a helyzet súlyát?
- Félreértés ne essék, nem azt mondtam, hogy nem akarom megnyerni a Bajnokok Ligáját. Dehogynem. Ez a sorozat nem más, mint a klubcsapatok világbajnoksága. Noha csak európaiak érintettek benne, a nemzetközi elit itt van évről évre. Az „igazi" vb-n, 2002-ben már learattam a babérokat a brazil válogatottal, minden vágyam teljesülne, ha Európában is letenném végre a névjegyem egy kupa elhódításával.
- Elődjét, Avram Grantot azért rúgták ki, mert a Chelsea tizenegyesekkel alulmaradt a Manchester Uniteddel szemben a BL-döntőben. Tisztában van azzal, hogy önnek is könnyen veszélybe kerülhet az állása, ha nem jönnek az eredmények?
- Pillanatnyilag egyáltalán nem tartok attól, hogy elküldenek. Még csak néhány hete vagyok itt, korai lenne, ha máris ilyesmivel foglalkoznék. Ugyanakkor nagyon jól tudom, mi történik akkor, ha a csapat nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. De nemcsak a Stamford Bridge-en inoghat meg könnyen a kispad, az Arsenalnál, a Liverpoolnál és a Manchester Unitednél sem más a helyzet.
- Jose Mourinhót rengeteg kritika érte amiatt, hogy folyamatosan felforgatja a csapatot, így hiányzott az állandóság. Önnél mire lehet számítani?
- Nálam is csak olyan labdarúgó szerepelhet, aki ki van éhezve a sikerre, minden vágya, hogy maximális fordulatszámon pörögve küzdjön a győzelemért. Senki sem élvez védettséget, a legnagyobb sztárok sem. Az aktuális forma dönt az összeállításról. Az a feladatom, hogy kiválasszam azt a tizenegy játékost, aki pályára lép, és azt a hetet, aki leül a kispadra. Ha valaki egy-két meccsre kimarad, az nem jelent semmit, a kapu mindenki előtt nyitva áll. Aki keményen dolgozik az edzésen, az a meccsen is lehetőséget kap. Ilyen egyszerű az egész.
- Ezek szerint még egy asztalfiókba rejtett cetlin sem létezik a kékeknél az álomtizenegy?
- Nem állítottam össze ilyen névsort, és nem is tervezem. Hat éve a selecaóval úgy nyertem világbajnokságot, hogy két játékos kivételével mindenki szóhoz jutott. Az a kettő pedig a két cserekapus volt. Portugál kapitányként is azonnal változtattam az együttes összetételén, amint szükségét éreztem. A nagy világversenyeken (két Eb és egy vb – a szerk.) is majdnem mindenki lehetőséget kapott.
- Nem hiányzik majd a szövetségi kapitányi tisztség?
- Portugália már most hiányzik, és az ügy, amin dolgoztunk. De úgy döntöttem, továbbállok, és aligha bánom meg ezt a húzást. Egyébként nem értek azzal egyet, hogy a klubfutball előbbre való lenne a válogatottak versengésénél. Egy vb vagy egy Eb hangulata fantasztikus, már-már felülmúlhatatlan.
- Mégis mik az új szerepkör hátrányai?
- Az, hogy nem tölt elég időt együtt az edzői stáb és a játékos keret. Megérkeznek, leparkolnak az autóikkal, bemennek az öltözőbe, átöltöznek, kimennek a pályára, részt vesznek a tréningen, aztán mennek haza. Hiányolom a huzamosabb összetartásokat, amikor emberileg is közelebb kerülhetnénk egymáshoz. A keret többségét eddig csak a televízióból ismertem, kell egy kis idő, hogy alaposabban feltérképezzem őket, hogyan is működnek. Nem bánnám, ha tényleg úgy dolgoznának együtt, mint egy válogatottnál, az együvé tartozás rengeteg pluszt jelent.
- Adott esetben milyen retorziókra számíthatnak a renitens futballisták?
- Nem üzengetek a médián keresztül, és hangzatos bejelentéseket sem teszek ezzel kapcsolatban, ez nem az én stílusom, ezt meghagynám másoknak. Egyvalami van, ami kihoz a sodromból, mégpedig az, ha profi futballistához méltatlanul viselkedik valaki. Ez volt az első mondat, ami elhagyta a számat, miután beléptem az öltözőbe. Úgy érzem, nem volt hiábavaló.