Neumann János, Nikola Tesla, Albert Einstein
-
gazdi #85 Igen, a kísérlettel és az eredménnyel tisztában vagyok, "csupán" a miérttel nem. Azt mondod, hogy maga a megfigyelés ténye és módja befolyásolja a kísérlet eredményét. Tökéletesen világos, hogy minél kisebb méreteket vizsgál egy kísérlet, ez annál zavaróbb, és ugye mi kisebb kellene egy elektron- vagy fotonágyú lövedékénél. De!
Legyek az egyetlen kilőtt foton (vagy Planckkal szólva egy kvantumnyi fény). Ha felteszem, hogy részecske vagyok, akkor ugye a kilövés pillanatában eldől, hogy melyik résen fogok átmenni. De kérem szépen, valahogy szét kellene néznem út közben, hogy van-e a a pályám közelében (a hullámhosszal összemérhető távolságon belül) másik rés, vagyis akarjak-e interferrálni, vagy mehetek tovább kényelmesen egyenesen. Tessék észrevenni, hogy nem beszéltünk arról, hogy kísérletben veszek részt, senki sem tudja, hogy van-e másik rés, vagy van-e egyáltalán rés! (Ha hullám vagyok, akkor nincs ilyen gondom, átmegyek a résen és kész, ha majd lesz mivel (mert volt másik rés), akkor interferrálok.)
Ez számomra egyetlen módon magyarázható, és az is elég furcsán hangzik. "Rezegjek" a pályámon haladva, mindig egy olyan gömbön belül maradva, aminek középpontja a pályán haladó részecske lenne, sugara pedig a már említett, hullámhosszal összemérhető távolság (fele, de ez most mindegy). Tehát nem csak jobbra-balra-fel-le, hanem előre-hátra is. Ráadásul végezzem úgy ezt a rezgést, hogy bejárjam az egész térrészt, amit a gömb kimetsz. Ha nem találtam semmit, akkor nyugodtan becsapódhatok az ernyőbe, ha viszont igen, akkor újabb érdekes és hajmeresztő dolgok következhetnek; valahogy meg kell őriznem ezt az információt az ernyőig... De erről talán akkor, ha pozitív visszajelzést kapok az elméletemre.