Neumann János, Nikola Tesla, Albert Einstein
-
rolika #66 egy könyvben (john gribbin: schrödinger macskája) olvastam a kvantumfizika alapvető problematikáját jól jellemző úgynevezett kétréses kísérletről. valami ilyesmi:
van két párhauzamos fal. az elsőbe vágsz egy lyukat, és elkezdesz lövöldözni a falra, mondjuk, egy gépfegyverrel. bizonyos valószínűséggel eltalálod a lyukat, a hátsó falon megjelenik az eloszlás. ha vágsz még egy lyukat, akkor kapsz egy másik becsapódási eloszlást is, ami ugye független az elsőtől.
namármost, fogj egy részecskeágyút :), és kezdj el részecskéket lövöldözni. ha egy lyukra lősz, akkor kapsz egy, a gépfegyver lövedékeihez hasonló eloszlást. ha viszont mindkét lyukra lősz, akkor már hullámszerű eloszlást kapsz (sötét-világos interferenciaképet).
namármost2: ha a kétlyukú falra rálősz egyszerre egyetlen részecskét, és ezt elegendően nagy számban elvégzed (akár úgy is, hogy 1000 különböző laboratóriumban az eredmények összevetésével), akkor megintcsak megkapod a sötét-világos interferenciaképet. tehát a részecske, úgy tűnik, hogy (hullámként) egyszerre mindkét lyukon áthalad.
kérdés: honnan tudja egy "szem" részecske, hány nyílás van a falon? mert ha egy van, akkor golyóbisként viselkedik, ha kettő, akkor hullámként.
namármost3: felvetődik, hogy megnézed, melyik lyukon megy át, és mindkét lyukhoz teszel egy detektort. ebben az esetben, ugyanazt kapod, mintha gépfegyverrel lövöldöznél a falra: két, egymástól jól elkülöníthető eloszlási ábrát. ha leveszed a detektorokat, megint interferenciát kapsz. tehát a részecske nem csak azt "tudja", hány lyuk van a falban, hanem azt is, hogy figyelik-e, vagy sem.
(részecske=elemi részecske)
ez azért igen elgondolkodtató, hogy akkor mi is van...