Neumann János, Nikola Tesla, Albert Einstein
-
remark #579 Érdekes, hogy mikor kvantummechanikáról van szó, akkor ez a fajta érvelés elfogadható egyesek számára, de mikor más témákról van szó, akkor hevesen tiltakoznak ugyanezen érvelés hallatán.
A konkrét macskára visszatérve annyi a lényeg, hogy teljesen mindegy hogy mit gondolsz, a macska ettől teljesen függetlenül vagy halott, vagy elő, de semmiképp sem mind a kettő egyszerre. Hisz attól, hogy valaki nincs tudatában dolgoknak, attól még azok a dolgok nem vehetnek fel bármilyen általa elképzelt állapotot. Így pl. hiába hisszük azt, hogy a macska halott, ha a dobozt kinyitva azt látjuk hogy a macska még él.
Tehát az állításod CSAK ÚGY helyes, hogy SZÁMODRA a valóság pontosan az, ami azzal kapcsolatban a fejedben van. Vagy más szavakkal: a valóság olyan, amilyennek hiszed (ami kb. a "gondolod" szóval egyenlő, de nem teljesen).
Természetesen ha filozófiai síkra akarjunk terelni a dolgot akkor még a mellett is lehetne érvelni, hogy annak, hogy mit hiszel a valóságról, hatása van magára a valóságra, vagy másképpen mondva, a hited alakítja azt. De ha elfogadjuk hogy ebben van valami, akkor egy olyan útra tévedünk ami ennél sokkal vadabb dolgokhoz visz minket, mint pl. hogy a valóság az egy kollektív álom, vagy hogy minden ember a tudatossági szintének megfelelő saját kis egyéni univerzumában él melyből képtelen kimozdulni, és képtelen meglátni olyan dolgokat, melyet mások képesek meglátni. És ez még csak a dolgok eleje. Mert ezt elemezgetve hamar eljutnánk oda is, hogy akár azt is mondhatjuk, hogy a valóság síkokból áll, minden síkon más és más "fizikai" valósággal. Ezen síkok között akár még az átjárás is biztosított, ahogy a valóságot megfigyelő szubjektum tudatossága változik. Mint mikor a rádiót egy bizonyos hullámhosszra állítva mind az alacsonyabb, mind a magasabb frekvencián létező valóságok egyszerűen eltűnnek.