BiroAndras#119
"Én többször olvastam már "igazi" tudósok által végzett viszgálatok eredményeiről. Pl. amikor hosszabb távon is a várható véletlenszerű eloszlástól némileg eltérő találtati arányok jönnek ki. Ezeket egyesek meggyőzőnek mondják, mások meg azzal hárítják el, hogy az eredmény (pl. 55% 50 helyett) belefér a nagy számok törvényébe (tehát hogy nem zárható ki, hogy mégis véletlenül jött ki az 55% - pl. 1000 próbálkozásnál.)"
Történetesen a matematikai statisztikát épp erre találták ki. Pontosan meg lehet mondani, hogy egy adott eredménynek mennyi a "szignifikancia szintje", vagyis, hogy mekkora a valószínűsége annak, hogy véletlen. Egy rendes kísérletnél ezt ki szokták számolni.
"Az meg nem igaz, hogy minden tudós újjongva örülne, ha tényszerűen bebizonyosodna a parajelenségek léte! Ez komoly presztizsveszteség lenne a számukra, főleg egyes nagyobb tekintélyeknek."
Biztos nem mind, de szép számmal lennének. Például én is örülnék neki, mert az a tudomány egy teljesen új területét nyitná meg, ahol rengeteg izgalmas eredmény várható, és a világ mélyebb megismeréséhez vezet. Nem is beszélve a gyakorlati alkalmazásokról.
De ha azt nézzük, hogy mióta kísérleteznek már (több száz éve), és milyen eredményt értek el (minimális), szerintem levonhatjuk a következtetést, hogy nem túl ígéretes a téma. Azt sem mondhatjuk, hogy eddig a technika fejletlensége miatt nem sikerült, hiszen ma se nagyon használnak olyan eszközöket, amelyek a középkorban nem léteztek. Ráadául a pszichológusoknak viszont egy elég jól bizonyított elméletük van arról, hogy hogyan és miért hozza létre az emberi elme a parajelenségek illúzióját saját maga számára (ez önmagában persze nem zárja ki egyes jelenségek létezését).