Miért igen, miért nem, POLITIKAMENTESEN
újra nyitva, lehet kitárgyalni.
  • BorsoFozelek
    #192
    Sziasztok Magyarok!

    Nyújts feléje védo kart...
    A fenti sor a Himnuszból való. A Himnusz költoje, Kölcsey Ferenc, ha
    ma élne, nem érvényesülhetne az anyanyelvén, nem intézhetné
    hivatali ügyeit magyarul, Magyarországra csak 500 euró felmutatása
    árán léphetne be, fél évben csak 90 napot tölthetne itt, s ha valamiért
    túllépné ezt az idot, az idegenrendészet hosszú idore kitiltaná az
    országból.
    Kölcsey Ferenc, ha ma élne, román állampolgár lenne, hiszen
    szülofaluja, Szodemeter ma Romániához tartozik.
    Kölcsey Ferenc, ha ma élne, bizonyára szeretne magyar állampolgár
    lenni. Kölcsey Ferenc, ha ma élne, ezt csak úgy tehetné meg, hogy
    eladja házát szülofalujában, Magyarországra költözik, ahol az
    idegenrendészettol és az adóhatóságoktól rettegve él, és megalázó és
    idegorlo tortúrák árán megszerzi a szükséges papírokat. Sok-sok
    felesleges keseruség és felesleges akadály árán lehetne hivatalosan is
    magyar a Himnusz költoje.
    Kölcsey Ferenc, ha ma élne, megalázva, másodrendu emberként
    léphetne csak be az Európai Unió területére.
    Ezért Kölcsey Ferenc, ha ma élne, csatlakozna a Magyarok
    Világszövetsége kezdeményezéséhez: magyar állampolgárságot
    minden magyarnak!
    A szomszédos országokban körülbelül három és félmillió magyar él,
    akiket Trianonban eroszakkal téptek el Magyarországtól, magyar
    állampolgárságukat eroszakkal vették el tolük. Senki nem kérdezte
    meg oket, le akarnak-e mondani róla. Ezt az igazságtalanságot most
    jóvá tehetjük.
    Évszázadok során számos ismert és névtelen hos áldozta életét a
    nemzetért.
    Nekünk most nem kell életünket és vérünket adni. Az elszakított
    magyarok csupán a szavazatunkat kérik. Hogy végre ne kelljen többé
    megélniük azt a megaláztatást, amit Kölcsey Ferencnek kéne végigélni,
    ha ma élne, és magyar állampolgár szeretne lenni.
    Az elszakított magyarok csak azt kérik, mondjunk igent arra, hogy
    kedvezményesen megkaphassák a magyar állampolgárságot. Anélkül,
    hogy ehhez el kelljen hagyni a szüloföldjüket. Otthon akarnak maradni,
    teljes jogú magyarként.
    Nem kérik, hogy áldozzuk értük életünket, nem kérik, hogy pénzt
    adjunk nekik. Nem kérnek egyebet, csak nagylelkuséget. Nem akarnak
    elvenni tolünk semmit. Csak vissza akarják kapni, ami megilleti oket, és
    amit eroszakkal vettek el tolük.
    A mai Magyarországban az elszakított magyarok és felmenoik élete,
    munkája, vére is benne van. A Hosök terén álló, szoborba öntött
    nemzeti nagyjaink többsége nem a mai Magyarország területén
    született. Ma hosszú kuporgatás, vízumért és egyéb iratokért való
    sorbanállás után jöhetne csak Magyarországra Rákóczi, Bocskai,
    Bethlen és a többiek.
    Ha ma élne Kosztolányi Dezso, lehet, hogy ot vernék agyba-fobe
    szerb suhancok Szabadka utcáin csak azért, mert magyar. Ha ma élne
    Arany János, lehet, hogy rákiabálnának román hivatali ügyintézok,
    hogy beszéljen románul.
    Ezt a helyzetet egyetlen szavazattal
    megváltoztathatjuk. Csak egy rövid séta egy vasárnap délután, csak
    egy mosoly, csak egy gesztus.
    A magyar állampolgárság biztonságot ad az elszakított és alávetett
    helyzetben élo magyaroknak. Nem kérnek ok könyöradományt. Csak
    annyit kérnek, hogy fogjuk meg felénk nyújtott kezüket. Egyetlen
    szavazatunkkal történelmet írhatunk. Miért ne tennénk ezt meg?
    Adjunk emberséget, méltóságot, magyarságot, jogot három és fél
    millió magyarnak!
    Nyújtsunk feléjük védo kart, szavazzuk meg számukra a biztonságot!
    Mondjunk igent a kedvezményesen megkapható magyar
    állampolgárságára!
    Mondjunk igent a közös felemelkedésre! Mondjunk igent a jókedvre,
    boségre!
    Nyújtsunk feléjük védo kart!
    Együtt erosebbek vagyunk, együtt sikeresek leszünk!
    Magyar állampolgárságot minden magyarnak!

    ennyi.....