-
Kotomicuki #11549 Üdv!
A légierőnél, ahogy a többi fegyvernemnél is, fontos az általad irányított ország gazdasági ereje és az általad folytatott harcmodor összhangba hozása.
Ha gyengébb a gazdasági háttér, akkor a taktikai bombázókra kell ráállni egyedül, mert ezek mindenben jók valamennyire és viszonylag ellenállóak a támadásokkal szemben (az általuk felmutatott eredmény és a veszteségeik aránya még elfogadható szinten van - ez pl. a zuhanó- és stratégiai bombázókról már nem mindig mondható el). Törekedni kell arra, hogy az adott célpont ellen bónuszt adó parancsnokok vezessék őket, ill. az ellenséges vadászok ellen is kapjanak támogatást, ne egyedül keljen szembeszállniuk ellenük.
Ha van kapacitás, és az ellenfelek folyamatosan gyártják nekik a célpontokat, akkor a haditengerészeti bombázók tudnak a legtöbb eredményt felmutatni az összes közül. Ha nincsenek hajók, akkor a konvojokat támadják, mert abban is nagyon jók -> ki lehet velük, meg a tengeralattjárókkal, éheztetni bármilyen szigetet, ha az ellenfél fővárosa nem azon fekszik (tehát az angolokat nem, viszont a szerteágazó birodalmuk szigeten kívüli hadi ellátását szépen nullára lehet vinni és emellett a gyártókapacitását is konvojokra kell, hogy "elpazarolja").
A stratégiai bombázók sokba kerülnek, drága a fenntartásuk és ha jól védett ellenük a célterület, akkor eléggé negatív mérleget tudnak produkálni - olcsóbb vadászokkal megtörni az ellenfél légi erejét és szárazföldi egységekkel lerohanni a légvédelemmel jól megerősített vonalakat. De ha tiszta a terep, akkor szépen ki lehet velük semmizni az ellenfelet (gyártókapacitás folyamatos lerombolása) - náluk ez utóbbi helyzet előállítása szokott a legnagyobb probléma lenni.
A zuhanóbombázók meg inkább csak a szárazföldi erők által már tönkrevert ellenséges egységek megsemmisítésében tudnak jeleskedni. Lehetőleg a gyors egységek által már elfoglalt és az onnan még visszavonuló ellenség legyen a célpont, mert így kevesebb lesz a saját veszteség. Az ellenfelek vadászait ők tolerálják a legkevésbé.
A szárazföldi egységeknél törekedni kell arra, hogy azonos típusúakból álljon egy-egy alakulat és azok azonos brigádokkal is legyenek megerősítve, mert annak sebességét - az adott körülmények között - a leglassabb fogja meghatározni. Erre kezdetben, amíg még nincs sok hadosztályunk, a hadtest a megfelelő (3 hadosztály - Lt. General parancsnokokkal). Ha már több hadosztályunk van és sok, megfelelően képzett tábornokunk, akkor a hadseregbe (9 hadoztály - General parancsnokokkal) szervezés az üdvözítő.
A parancsnokok "képzéséhez" mindig tartsunk "tanhadosztályokat" és "tanhadtesteket", ahol a legjobb alapanyagokból (minél több és hasznos tulajdonsággal rendelkező egyénekből) igazi vezető lesz -> ha elérte az 5. szintet az adott besorolásban, akkor előléptetni és áthelyezni.
A HQ egységeket én önállóan használom, mert ezek a leggyorsabbak mind közül - viszont a leggyengébb ellenállást is ők fejtik ki. Parancsnokaik mindig Field Marshall-ok, így 24 hadosztály egyidejű támadása esetén sem kap büntetést a csatában a parancsnok és a serege.