Film-noirnak mondott, emberi drámának álcázott film, ami valójában egy kemény társadalomkritika.
Kirk Douglas játsza a nagyszájú, nagyképű, cool karaktert, méghozzá zseniálisan. Aki dolgozott már Amerika összes nagyvárosi újságánál, de mindenhonnan kirúgták. Ezúttal Albuquerque kisvárosban robban le a kocsija és ittragad. Ha már így alakult, megpróbálja kihasználni a lehetőséget és elhelyezkedik a helyi kis lapnál. De ő sokkal többre vágyik, nem ehhez a pitiáner hírekhez van szokva, de a kiugrási lehetőségre még várnia kell. Sokat. Egyszer mégis "rámosolyog a szerencse", kígyóvadászat van egy közeli vársban, de odáig sose jutnak el, ugyanis út közben belebotlanak egy csapatba, akik - mint később kiderül - ki akarnak menteni a bányából egy bentrekedt férfit. Tatum (Douglas) vállalkozik a feladatra, hogy felderítse a terepet, és ha már így alakult, rögtön viszi is a fényképezőt magával, jól jöhet az még. Kiderül, hogy a férfinek beszorult a lába és kő is omlott rá, és épp csak egy kis rés van, ahol kommunikálni tud, de se ki, se be nem tud menni senki. Tatum megérzi a kínálkozó lehetőséget, hogy ebből címlapsztrorit csinálhatna, és ekkor elindítja a lavinát, ami még eleinte nem nagy, később viszont hatalmasra dúzzad. Az irányítást teljesen átveszi az események felett, mivel a legtöbbet akar kihozni a sztoriból, így egyezséget köt a helyi sheriffel, és manipulálja a mentési akciót, ugyanis neki az az érdeke, hogy a dolog több napig is elhúzódjon, addig is ott van és folyamatosan írja a cikkeit. De ami néhány nap múlva történik, azt még ő sem gondolta volna, legmerészebb álmaiban sem. Belépőt szednek, amit később megdupláznak, még később újra megdupláznak, akkora tömeg özönlik Leo megmentésére, hogy a kis porfészek falucska szinte életre kel. Az étteremnek is jól jön a rengeteg turista, rengeteg bevétellel. Mellékesen a beszorult férfi felesége vezeti a "céget", és ahelyett hogy aggódna, ő is meglátja a lehetőséget a kiugrásra, és ki is használja a helyzetet, neki is jól jön a saját férje beszorulása, sőt már nem is érdekli a férje túlélése, csak az hogy minél jobban elhúzódjon a dolog. Tulajdonképpen senki nem foglalkozik a beszorult férfivel, maximum a tömeg, akik még külön dalt is írnak neki, és a megmentésére alapítványt hoznak létre, ahova várják az adományokat, de később a tömeget sem érdekli már az egész, komplett cirkusz alakul, körhintával, árusokkal, mindennel... nagy karnevál van születőben. Itt van a rádió is, akik megtudják, hogy ha egy másik helyen fúrnának, akkor gyorsabban ki lehetne szabadítani az embert, de jön Tatum és elintézi az ügyet (direkt rossz helyen furat, hogy tartson legalább egy hétig a hisztéria, miközbe a férfit ki lehetett volna szabadítani pár óra alatt). Közben telnek-múlnak a napok és Leo persze egyre rosszabbul van, már-már az őrület határát súrolja, a minden másodpercben nagy zajt csapó, folyamatosan fúró berendezés a feje felett az őrületbe kergeti, miközben egyik lábát már nem érzi. Nem igazán foglalkoznak vele, hacsak azért nem hogy tartson ki még (no nem a szabadulása miatt, inkább időhúzás miatt). Közben megjelennek az ország vezető napilajainak munkatársai is, de Tatum a sheriffel kötött egyezsége értelmében (aki pedig a saját újraválasztásának sikerét látja az eseményekben) a többiek munkáját ellehetetlenítik. Ekkor dönt úgy Tatum, hogy nem ír több cikket a kisvárosi lapnak, ahol eddig dolgozott, hanem átigazol egy nagyhoz. New York-ra esik a választás, ahol nem elégszik meg a csillagászati napi fizetésével, de egy asztalt is akar magának, ha az egésznek vége. Persze belemennek. Addig nincs is semmi gond, amíg Leo nincs egyre rosszabb állapotban, Tatum segíteni akar rajta, de csupán azért, hogy a sztori jól végződjön a számára, megmeneküléssel, szép fotókkal, újabb címlaphírekkel. De ekkor az események nem várt fordulatot vesznek és felgyorsulnak...

Hozzátartozik a történethez, hogy olyan szövegek vannak benne, hogy elképesztő, megemlítik itt a baseballt, a boxot, a pókert mindezeket csupán hasonlatként. Tatum folyamatosan löki a sódert, és pl. úgy gyújtja meg a gyufáját, hogy azt öröm nézni...

Azért összességében elgondolkodtató film ez, azt meg kell hagyni, miközben az elejétől a végéig élvezhető és igzalmas.
9/10