Film-noirnak mondott, emberi drámának álcázott film, ami valójában egy kemény társadalomkritika.
Kirk Douglas játsza a nagyszájú, nagyképű, cool karaktert, méghozzá zseniálisan. Aki dolgozott már Amerika összes nagyvárosi újságánál, de mindenhonnan kirúgták. Ezúttal Albuquerque kisvárosban robban le a kocsija és ittragad. Ha már így alakult, megpróbálja kihasználni a lehetőséget és elhelyezkedik a helyi kis lapnál. De ő sokkal többre vágyik, nem ehhez a pitiáner hírekhez van szokva, de a kiugrási lehetőségre még várnia kell. Sokat. Egyszer mégis "rámosolyog a szerencse", kígyóvadászat van egy közeli vársban, de odáig sose jutnak el, ugyanis út közben belebotlanak egy csapatba, akik - mint később kiderül - ki akarnak menteni a bányából egy bentrekedt férfit. Tatum (Douglas) vállalkozik a feladatra, hogy felderítse a terepet, és ha már így alakult, rögtön viszi is a fényképezőt magával, jól jöhet az még. Kiderül, hogy a férfinek beszorult a lába és kő is omlott rá, és épp csak egy kis rés van, ahol kommunikálni tud, de se ki, se be nem tud menni senki. Tatum megérzi a kínálkozó lehetőséget, hogy ebből címlapsztrorit csinálhatna, és ekkor elindítja a lavinát, ami még eleinte nem nagy, később viszont hatalmasra dúzzad. Az irányítást teljesen átveszi az események felett, mivel a legtöbbet akar kihozni a sztoriból, így egyezséget köt a helyi sheriffel, és manipulálja a mentési akciót, ugyanis neki az az érdeke, hogy a dolog több napig is elhúzódjon, addig is ott van és folyamatosan írja a cikkeit. De ami néhány nap múlva történik, azt még ő sem gondolta volna, legmerészebb álmaiban sem. Belépőt szednek, amit később megdupláznak, még később újra megdupláznak, akkora tömeg özönlik Leo megmentésére, hogy a kis porfészek falucska szinte életre kel. Az étteremnek is jól jön a rengeteg turista, rengeteg bevétellel. Mellékesen a beszorult férfi felesége vezeti a "céget", és ahelyett hogy aggódna, ő is meglátja a lehetőséget a kiugrásra, és ki is használja a helyzetet, neki is jól jön a saját férje beszorulása, sőt már nem is érdekli a férje túlélése, csak az hogy minél jobban elhúzódjon a dolog. Tulajdonképpen senki nem foglalkozik a beszorult férfivel, maximum a tömeg, akik még külön dalt is írnak neki, és a megmentésére alapítványt hoznak létre, ahova várják az adományokat, de később a tömeget sem érdekli már az egész, komplett cirkusz alakul, körhintával, árusokkal, mindennel... nagy karnevál van születőben. Itt van a rádió is, akik megtudják, hogy ha egy másik helyen fúrnának, akkor gyorsabban ki lehetne szabadítani az embert, de jön Tatum és elintézi az ügyet (direkt rossz helyen furat, hogy tartson legalább egy hétig a hisztéria, miközbe a férfit ki lehetett volna szabadítani pár óra alatt). Közben telnek-múlnak a napok és Leo persze egyre rosszabbul van, már-már az őrület határát súrolja, a minden másodpercben nagy zajt csapó, folyamatosan fúró berendezés a feje felett az őrületbe kergeti, miközben egyik lábát már nem érzi. Nem igazán foglalkoznak vele, hacsak azért nem hogy tartson ki még (no nem a szabadulása miatt, inkább időhúzás miatt). Közben megjelennek az ország vezető napilajainak munkatársai is, de Tatum a sheriffel kötött egyezsége értelmében (aki pedig a saját újraválasztásának sikerét látja az eseményekben) a többiek munkáját ellehetetlenítik. Ekkor dönt úgy Tatum, hogy nem ír több cikket a kisvárosi lapnak, ahol eddig dolgozott, hanem átigazol egy nagyhoz. New York-ra esik a választás, ahol nem elégszik meg a csillagászati napi fizetésével, de egy asztalt is akar magának, ha az egésznek vége. Persze belemennek. Addig nincs is semmi gond, amíg Leo nincs egyre rosszabb állapotban, Tatum segíteni akar rajta, de csupán azért, hogy a sztori jól végződjön a számára, megmeneküléssel, szép fotókkal, újabb címlaphírekkel. De ekkor az események nem várt fordulatot vesznek és felgyorsulnak...

Hozzátartozik a történethez, hogy olyan szövegek vannak benne, hogy elképesztő, megemlítik itt a baseballt, a boxot, a pókert mindezeket csupán hasonlatként. Tatum folyamatosan löki a sódert, és pl. úgy gyújtja meg a gyufáját, hogy azt öröm nézni...

Azért összességében elgondolkodtató film ez, azt meg kell hagyni, miközben az elejétől a végéig élvezhető és igzalmas.
9/10

elöljáróban: a suspense olyan mértékű a filmben, hogy Hitchcock filmjei döntő többsége elbújhatna mögötte...

az alapsztori: dél-amerikában járunk valahol, ahol majdnem mindenki munkanélküli és szegény, továbbá gyakorlatilag lehetőségük sincs változtatni ezen, ide vetődött néhány francia is, akik szintén "ittragadtak".
De egyszercsak "megütik a főnyereményt" (legalábbis azt hiszik), ugyanis a cég eddigi "alkalmazottai" nem sokáig éltek, és ezúttal olyan emberekre van szükségük, akiknek nincsenek rokonaik, és senki sem fog siránkozni értük, ha meghalnak, mindezt nagy pénzért kínálják, (itt a kiugrási lehetőség a reményteleneknek) pontosabban összesen négy sofőrre van szükség, akik 2 teherautót elvezetnének 300 mérföldre, a probléma csak az, hogy a teherautók tele lesznek nagyon könnyen robbanó nitroglicerinnel, továbbá a hegyi út közel sem mondható ideálisnak...
persze többen jelentkeznek a munkára, de végül megszületik a négyfős csapat, akik kénytelenek nem kevés életveszélyes akadályon keresztülmenni
pl. sár, ütközés, tolatás, tolatás másodszor, kőtorlasz, robbanás, kőesés, olaj...

mindvégig az az érzésünk filmnézés közben, hogy az eseményeket nem lehet már tovább fokozni, (de mégis) és gyakorlatilag a film 80%-át kidülledő szemekkel "rettegve" végigizguljuk...


ezt írják róla: "A kapzsiság és a kapitalizmus romboló hatásának megsemmisítő ábrázolása, kalandfilmnek álcázva" - egyertértek vele, sőt, tökéletes megfogalmazás

a film hosszabb elezmést is megérdemelne külön egységekre bontva: pl. amerika szerepe/ábrázolása/mit képvisel a filmben, a lány szerepe, célok, lassúság/hirtelenség ellentéte, félelem/bátorság/vakmerőség, irónia a filmben, és ez csak pár dolog ami eszembejutott hirtelen...

Ez a film egy szóval jellemezve: zseniális (nem csak azoknak, akik szeretik a FF film-noirokat/krimiket)
Bővebben kifejtve a történet nagyvonalakban a következő:
Tony nemrég szabadult a börtönből, mikor társai épp egy betörést terveznek, Tony először nincs benne, majd találkozik a volt barátnőjével (Madoval) aki már mással van, majd ezután úgy dönt, hogy mégis benne van, de akkor már csinálják nagyba, beszerveznek még egy embert, így négyen szándékoznak végrehajtani a tökéletes bűntényt... (és ez csak a film első negyede...) tovább nem akarom részletezni, csak még annyit, hogy láthatjuk magát a rablás folyamatát nem kevesebb mint fél órába "sűrítve" beszéd nélkül - mondanom sem kell, hogy minden idők egyik legjobb párbeszéd nélküli félórája...
úgy jelenítik meg, hogy mi sem tudjuk pontosan, hogy hogy fogják csinálni (pl. az esernyő minek kell? :)) de rájövünk, hogy összeségében tökéletesen kitervelték
és miután végeztek, akkor kezdődnek csak a bonyodalmak igazán...

a filmben van egy éneklős jelenet, (amikor többek között megpróbálják elmagyarázni, hogy mit is jelenthet az hogy Rififi), ami szintén ragyogóra sikerült, mindezt megspékelve azzal, hogy szinte végig feszültségfokozó zene hallható
(természetesen rengeteg későbbi rablásos film, ennek a filmnek az ötletéből merített (pl. Killing, Thomas Crown Affair, Mission Impossible, Score, Ocean's Eleven, Reservoir Dogs, stb.)

a végére csak még ennyit:
"Rififi" was called by Francois Truffaut the best film noir he'd ever seen

Szergej Eisenstein első komoly műve, még A Potyemkin Páncélos előttről. A fekete-fehér némafilm egy gyár elnyomott munkásainak történetét dolgozza fel. A dolgozók felkelnek a testi-lelki kizsákmányolás ellen, valóságos háborút indítva az ellenük kivezényelt milícia ellen. A film karakterisztikus mozzanata a végkifejlet, mikoris a sztrájk vérbefojtásának képeit egy szarvasmarha leölésének képeivel keverik

Fritz Lang olyat tudott nyújtani ezzel a filmjével, ami sok későbbi sci-fi alapja is lett (és ez még csak egy a sok erénye közül...)
a sztori: a jövőben járunk, ahol az emberek két részre vannak osztva, a munkásokra, (akik a föld alatt dolgoznak, ahova lift viszi őket le) és a metropolis többi lakójára, Maria (aki mindig a béke híve volt) ráébreszti az emberek a valóságra, miközben elkészül egy női robot az őrült mérnöknek köszönhetően, aki aztán átalakítja Maria hasonmásává, majd rászabadítja azt a városra, ahol ezek után "elszabadul a pokol"
Lang korát meghazudtoló hatalmas díszletekkel, jelmezekkel, statiszták ezreivel, látványtervvel, különleges effektusokkal, trükkökkel él, mindezt úgy, hogy a film alatt végig zene szól (méghozzá milyen...) tökéletesen eltalált zenei párosítás a film hangulatához illően. Nemcsak híressé vált jelenetek sokaságával találkozhatunk, hanem nagy színészi alakításokkal is egyben.
A saját korában nem ismerték fel a film jelentőségét és magas költségei miatt gyakorlatilag csődnek tekinthető bevételi szempontból, de művészi szempontból mérföldkőnek...
"A néma korszak legjelentősebb filmutópiája"

egy klasszikus film-noir-ral van dolgunk, ami szokatlanul kezdődik: egy férfi kezét látjuk, egy pisztolyt és egy lövés hangját halljuk - öngyilkosság, vagy nem? majd egy nő odasiet és egy hátrahagyott levelet olvas, majd elrejti azt - így indul a történet, ami ezek után gyors tempóban folytatódik és bonyolódik tovább, megtudhatjuk, hogy az egész város a maffia kezében van, és ezt az ügyben nyomozó rendőr tudtára is adják, ami odáig fajul, hogy meg akarják ölni, de pechjére a felesége hal meg a neki szánt autóbaba rejtett bombarobbanásba, innentől kezdve hősünket a bosszú élteti és megoldani ezt a rejtélyes ügyet, ugyanakkor a gengszterekkel is megismerkedhetünk, vagy éppen annak barátnőjével, akinek egy kis affért követően elcsúfítják az arcát, így átáll, és segít a nyomozónak felgöngyölíteni a szálakat és elkapni a tetteseket, a film vége érdekes, ugyanis a nyomozónak "csak" meg kellene fojtania a maffiát valójában sakkban tartó asszsonyt, és nyilvánosságra kerülne minden, de ezt nem tudja megtenni...

aki meg akarja nézni ezt a filmet, az ne olvassa tovább,
mivel aki elolvassa, az nem biztos hogy ezek után meg akarja nézni...
ugyanis ez a film nekem nem tetszett (persze ez csak az én véleményem)

a szereposztás elsőre ragyogónak tűnik: Charlton Heston, Janet Leigh, Orson Welles, Marlene Dietrich... másodikra is, de nem is ezzel vannak a gondok...
nézzük először a negatív dolgokat, hogy a végére valami pozitívat is írhassak:
személy szerint se Vargas, se Susie, se Captain Quinlan, se Grandi, se Pancho figurája nem tetszett, se a moteles félénkfiúé, igazából egy jó alak sincs benne (ok, eddig ez még simán magánvélemény)(mondjuk a többi is, de nem baj, azért folytatom)
elvileg egy film-noir klasszikussal van dolgunk, én már ebbe belekötnék: se nem klasszikus, (max csak félig) se nem film-noir, csak ha nagyon megerőltetem magam akkor esetleg, nézzük: van benne femme fatale? - nincs (ezt a barátnő tyúkot nem nevezném a végzet asszonyának), van benne illúziók nélküli hős? - nem mondanám, van benne kontrasztgazdagság? nem igazán, van benne árnyékokkal teli fényvezetés - nincs (legalábbis nem úgy, mint ahogy kéne), van áttekinthetetlen cselekménymenet? - na az van (illetve a cselekmény nem lenne annyira áttekinthetetlen csak itt úgy van tálalva...), pesszimizmus? - talán (nem úgy ahogy az elvárható lenne)
mondjuk most tekintsünk el attól, hogy nekem Orson Welleses is bajom van (szerintem túlságosan fel van fújva, hogy ő milyen nagy rendező volt (Aranypolgár anyone?), mondjuk nekem az se tetszett különösebben, vagyis tetszett, de nem annyira mint a legtöbb kritikusnak, hogy minden idők legjobbja, na azért az túlzás) de térjünk vissza ide; ok, elismerem, hogy Welles nem rossz rendező, de valljuk be, hogy színésznek nem a legjobb...
továbbá spanyolul beszélnek benne egy csomót, ami kissé zavaró, (ok, Mexikóiak... de akkor is)
valahogy olyan érzésem van hogy vicces is próbál lenni a film egyben, de csak próbál... (nem sikerül, legalábbis szerintem)

na jó, térjünk át a pozitív dolgokra: a film egy olyan jelenettel kezdődik, amit a mai napig emlegetnek: egy legalább 3 perces vágás nélküli jelenet, amit daruskamerával oldottak meg (minden bizonnyal), na az valóban jó (ekkor még azt lehetne hinni, hogy tényleg jó film lesz...)
ezen kívül van benne még pár jobb jelenet, de kb. ennyi az össz pozitívum...

valahol ezt írják róla: "A gonosz érintése a technika, a képzelet és a vakmerőség fenségesen csavaros remekműve"
ezzel nem teljesen értek egyet, de nem baj (az a baj, hogy tudom mihez hasonlítani, mert önmagában nem lenne olyan rossz...)

ok, befejeztem, mára elég volt ennyi... (bár lehet, hogy csak meg kéne néznem mégegyszer, hátha találok benne valami jót, bár valahogy nincs kedvem újra látni...

a Humphrey Bogart-Lauren Bacall páros újra egy filmben John Huston rendezésében
a helyszín ezúttal Key Largo szigete, Bogart egy hazatérő őrnagyot játszik, aki nem is hazatér, hanem a háborúban elesett katonája rokonaihoz megy, akik egy hotelt üzemeltetnek, csakhogy ott épp egy maffiacsapat tanyázik, akik pont készülnek egy üzletre, de közbejön a nagy vihar...
a film 90%-a a hotelben játszódik és nem is mondanám klasszikus értelembe vett film-noirnak, bár nemcsak a sztorira kell figyelni (ami ezúttal sokkal egyszerűbb, mint a megszokott)
összegezve egy élvezhető filmet hozott össze Huston (bár ettől vannak lényegesen jobb filmek is, szerintem)

egy klasszikus film-noirral van dolgunk? azzal bizony
bár nincs meg benne minden "kellék", de pl. a fény-árnyék rész egyedülálló még a műfajon belül is
szóval a sztori: a helyszín Bécs, amerikából érkezik egy férfi (író), mikor megérkezik akkor tudja meg, hogy a barátja meghalt és már éppen temetik, megpróbálja kideríteni, hogy mi történt (csak nehézségekbe ütközik, ugyanis ez itt Ausztria, ahol németül beszél szinte mindenki), egy idő után rájön, hogy valamiféle baleset történt, elütötte egy autó, eddig rendben is lenne, de akik éppen vele voltak az esetnél, azok gyanúsan viselkednek, hazudnak, titkolnak valamit, közben kiderül hogy egy öregúr látta az egészet (illetve csak hallotta), de látta amint a férfit a balesetet követően 3-an segítik egy szoborhoz, majd jött a doktor, de az állítólagos 3 férfi közül csak kettő van meg, akik mindketten azt állítják, hogy nem volt 3. férfi, az orvos is azt állítja, hogy nem volt 3., (mind hazudnának?) egyedül az öreg mondja, hogy volt, akivel ezekután történik egy kis "baleset"... így még gyanúsabbá válik a barát halála és felmerül, hogy gyilkosság történt, közben az öreg halálát is megpróbálják az amerikai idegen nyakába varrni, mindeközben kiderül hogy a férfinek volt egy barátnője, aki hamis igazolvánnyal jár-kel, mindezek mellett a rendőrség is elkezd nyomozni az ügyben... közben Holly a harmadik férfi után kutat...

és hogy mi köze van Orson Welles-nek a filmhez? az ki fog derülni...

összeségében egy remek film-noir, amiben annyi árnyék van, hogy az már-már eszelős... mindezt egy olyan utolsó képsorral, amit méltán emlegetnek a egyik legjobbként

elvileg az egyik legjobb film-noirral van dolgunk, nézzük igaz-e?
tulajdonképpen ez egy feldolgozás, mert már volt ilyen film, amiben Sam Spade volt a főszereplő magándetektív, de most Humphrey Bogart kapta a főszerepet. A filmben sorakoznak a hazugságok, kezdve azzal hogy az alapszituáció sem igaz (amit a nő mond), ezután csak tovább fokozódik a dolog, és megismerkedhetünk a mesés értékű madárszobor iránti hajsza szereplőivel, Mr. Cairo figuája kifejetzetten tetszett, nemkülönben Wilmeré (az örök vesztes) na jó, a folyamatosan (vagy nem mindig?) hazudozó nő is üt... A film fordulatokban gazdag, csattanós csúcspontjával együtt (bár több csattanója is van... de mindent nem akarok elárulni...)
összeségében A máltai sólyom tényleg a film-noir mérföldköve

Humphrey Bogart és Lauren Bacall sokadik közös filmje, a helyszín ezúttal Martinique szigete, és Bogart a saját hajóján juttat a szigetre francia ellenállókat, akik közül az egyik persze megsebesül, majd nagy erőkkel keresni is kezdik őket, miközben a Bogart-Bacall páros között kialakul valami
összeségében egy nézhető, jó film-noir született

(próbáljunk objektívek maradni és felejtsük el, hogy Billy Wilder az egyik személyes kedvencem, pedig Lubitsch tanítványa elvileg vígjátékrendező, de az ő film-noirjai a műfaj legjobbjai közé tartoznak)
a szereplők: egy mindenre elszánt nő és egy mohó férfi
a kettős kárigény cím nekem jobban tetszik, mert benne van ,hoyg mire is megy ki a játék, ugyanis az említett szereplők megpróbálják kijátszani az életbiztosítás nyújtotta lehetőségeket, úgy hogy megölik azt az embert aki után komoly összeget csikarhatnak ki a biztosítótól, a halálesetet nagyon megtervezik, minden részletre figyelve, csakhogy nem számítanak rá, hogy a férfi halála gyanús lesz a biztosítónak és nyomozásba kezdenek
továbbá nem számolnak egy szemtanúval... tovább hogy öngyilkosság gyanúja is felmerül, amikoris nem fizet a biztosító, de legnagyobb gandjuk mégis Keyes nyomozása lesz (aki mellékesen Neff munkatársa

az egész film kezdete is a film-noirra jellemző, visszaemlékezés, narrátor, egy titok, sötét árnyékok stb.

pazar jelenetek sokaságával találkozhatunk, pl. a film eleje, mikor eltervezik, mikor végrehajtják, mikor megjelenik a szemtanú, mikor a nő az ajtó mögé bújik, a film vége... ---> tehát gyakorlatilag az egész film (ok, elismerem hogy elfogult vagyok, de szerintem minden idők egyik legjobb film-noir-ját hozták össze az alkotók, köszönjük)[spoiler]

Hosszú álom / A nagy álom (The Big Sleep) [Hawks] - 1946
[spoiler](miért van olyan érzésem, hogy Howard Hawks filmjeit is igencsak kedvelem?...)
állítólag maga Hawks sem tudta megmondani hogy ki is a gyilkos valójában...

egy újabb Humphrey Bogart és Lauren Bacall filmmel van dolgunk, méghozzá egy igen híres és kiváló filmmel, ezúttal a film-noirra jellemző narrátor és flashback elmarad, femme fatale és titok viszont akad bőven...

a szálak lassan olyan kuszák és követhetetlenekké válnak hogy csak komoly odafigyeléssel lehet érteni (meg persze Bogart is próbálja értelmezni a történteket, amiben nehezítik a hazugságok, titkok, elhalálozott tanúk száma...)
mindent egybevetve ismét egy remek kis film-noirral volt dolgunk, amit egyértelműen érdemes volt megnézni (akár 2-szer, 3-szor is érdemes lenne...)

ezúttal nem egy film-noir-ral van dolgunk, illetve nem egy klasszikus értelmbe vett film-noirral, inkább egy pergő krimivel
a film tényleg "gyorsfolyású", amit többek között akcióközpontúsága is eredményez, a Cody szerepét megformáló Jams Cagney hitelesen alakítja a kegyetlen, szadista, senkivel nem törődő (kivéve az anyját), erőszakos, könyörtelen gyilkos bandavezért, a film több részből épül fel, az elején egy vonatrablás, később az üldözésük, aztán a börtön, majd a szökés, az azt követő balhé megszerbezése, végül a finálé... mindezt megspékelve egy beépülő zsaruval
Cody-t a hasogató fejfájása már-már az őrületbe kergeti, és ehhez még hozzájárul legyőzhetetlennek hitt tudata...
összegezve Raoul Walsh egy akcióközpontú krimit hozott össze, amelynek a végén rájövünk, hogy miért is ez lett a címe...

ezúttal is egy John Huston mozival van dolgunk, akit szintén kedvelek...
ez a kevésbé ismert film-noir (ami valójában inkább egy gengszterkrimi) a bűnözők szemszögéből mutatja be az eseményeket, amint egy ékszerüzlet kirablását tervezik és véghezviszik, mindeközben a bandatagok magánéletét is megismerhetjük (Marilyn Monroe egy rövid szerepet játszik, az öregember fiatal, csinos szeretőjének szerepét...)
de a film egyik fő erénye, hogy láthatjuk, hogy mi lesz a bűnözők sorsa a rablás után, szinte mindegyikre ugyanaz a sors vár: börtön vagy halál... az egyik legjobb rész az, amikor a végén a terv kiötlője megszökhetne taxin, de megállnak egy bárnál és ott időznek, miközben az öreg végignézi egy csinős hölgy táncát, a rendőrök is megérkeznek... de az ezutáni Dix-szel történtek is igen érdekesek, filmes szempontból is...
összegezve John huston egyik legjobb filmje, ami egy komor nagyvárosi krimi, remek jelenetekkel

Billy Wilder újabb remekműve
igazi film-noir klasszikus
már a kezdés is: egy férfi holttestét látjuk egy medencében lebegni, majd jönnek a rendőrök...
az egész film egy flashback narrátorral - nagggyon komoly...
a történet Hollywoodban játszódik, ahol megismerkedhetünk egy forgatókönyvíróval, barátjával, annak barátnőjével, egy kiöregedett némafilmsztárral, annak inasával (Erich von Stroheim nagy alakítása), egy halott majommal, Cecil B. DeMillével személyesen és még Buster Keaton is benne van kb. 10 másodpercig...
Az Alkony sugárút egy ironikus film, kemény és cinikus Hollywooddal,
többet nem is akarok írni, mert ezt látni kell...
csak még annyit: a film vége (mint ahogy az egész is) felejthetetlen, amikor Norma őrülete drámaivá fokozódik...