aki meg akarja nézni ezt a filmet, az ne olvassa tovább,
mivel aki elolvassa, az nem biztos hogy ezek után meg akarja nézni...
ugyanis ez a film nekem nem tetszett (persze ez csak az én véleményem)

a szereposztás elsőre ragyogónak tűnik: Charlton Heston, Janet Leigh, Orson Welles, Marlene Dietrich... másodikra is, de nem is ezzel vannak a gondok...
nézzük először a negatív dolgokat, hogy a végére valami pozitívat is írhassak:
személy szerint se Vargas, se Susie, se Captain Quinlan, se Grandi, se Pancho figurája nem tetszett, se a moteles félénkfiúé, igazából egy jó alak sincs benne (ok, eddig ez még simán magánvélemény)(mondjuk a többi is, de nem baj, azért folytatom)
elvileg egy film-noir klasszikussal van dolgunk, én már ebbe belekötnék: se nem klasszikus, (max csak félig) se nem film-noir, csak ha nagyon megerőltetem magam akkor esetleg, nézzük: van benne femme fatale? - nincs (ezt a barátnő tyúkot nem nevezném a végzet asszonyának), van benne illúziók nélküli hős? - nem mondanám, van benne kontrasztgazdagság? nem igazán, van benne árnyékokkal teli fényvezetés - nincs (legalábbis nem úgy, mint ahogy kéne), van áttekinthetetlen cselekménymenet? - na az van (illetve a cselekmény nem lenne annyira áttekinthetetlen csak itt úgy van tálalva...), pesszimizmus? - talán (nem úgy ahogy az elvárható lenne)
mondjuk most tekintsünk el attól, hogy nekem Orson Welleses is bajom van (szerintem túlságosan fel van fújva, hogy ő milyen nagy rendező volt (Aranypolgár anyone?), mondjuk nekem az se tetszett különösebben, vagyis tetszett, de nem annyira mint a legtöbb kritikusnak, hogy minden idők legjobbja, na azért az túlzás) de térjünk vissza ide; ok, elismerem, hogy Welles nem rossz rendező, de valljuk be, hogy színésznek nem a legjobb...
továbbá spanyolul beszélnek benne egy csomót, ami kissé zavaró, (ok, Mexikóiak... de akkor is)
valahogy olyan érzésem van hogy vicces is próbál lenni a film egyben, de csak próbál... (nem sikerül, legalábbis szerintem)

na jó, térjünk át a pozitív dolgokra: a film egy olyan jelenettel kezdődik, amit a mai napig emlegetnek: egy legalább 3 perces vágás nélküli jelenet, amit daruskamerával oldottak meg (minden bizonnyal), na az valóban jó (ekkor még azt lehetne hinni, hogy tényleg jó film lesz...)
ezen kívül van benne még pár jobb jelenet, de kb. ennyi az össz pozitívum...

valahol ezt írják róla: "A gonosz érintése a technika, a képzelet és a vakmerőség fenségesen csavaros remekműve"
ezzel nem teljesen értek egyet, de nem baj (az a baj, hogy tudom mihez hasonlítani, mert önmagában nem lenne olyan rossz...)

ok, befejeztem, mára elég volt ennyi... (bár lehet, hogy csak meg kéne néznem mégegyszer, hátha találok benne valami jót, bár valahogy nincs kedvem újra látni...