elvileg az egyik legjobb film-noirral van dolgunk, nézzük igaz-e?
tulajdonképpen ez egy feldolgozás, mert már volt ilyen film, amiben Sam Spade volt a főszereplő magándetektív, de most Humphrey Bogart kapta a főszerepet. A filmben sorakoznak a hazugságok, kezdve azzal hogy az alapszituáció sem igaz (amit a nő mond), ezután csak tovább fokozódik a dolog, és megismerkedhetünk a mesés értékű madárszobor iránti hajsza szereplőivel, Mr. Cairo figuája kifejetzetten tetszett, nemkülönben Wilmeré (az örök vesztes) na jó, a folyamatosan (vagy nem mindig?) hazudozó nő is üt... A film fordulatokban gazdag, csattanós csúcspontjával együtt (bár több csattanója is van... de mindent nem akarok elárulni...)
összeségében A máltai sólyom tényleg a film-noir mérföldköve

Humphrey Bogart és Lauren Bacall sokadik közös filmje, a helyszín ezúttal Martinique szigete, és Bogart a saját hajóján juttat a szigetre francia ellenállókat, akik közül az egyik persze megsebesül, majd nagy erőkkel keresni is kezdik őket, miközben a Bogart-Bacall páros között kialakul valami
összeségében egy nézhető, jó film-noir született

(próbáljunk objektívek maradni és felejtsük el, hogy Billy Wilder az egyik személyes kedvencem, pedig Lubitsch tanítványa elvileg vígjátékrendező, de az ő film-noirjai a műfaj legjobbjai közé tartoznak)
a szereplők: egy mindenre elszánt nő és egy mohó férfi
a kettős kárigény cím nekem jobban tetszik, mert benne van ,hoyg mire is megy ki a játék, ugyanis az említett szereplők megpróbálják kijátszani az életbiztosítás nyújtotta lehetőségeket, úgy hogy megölik azt az embert aki után komoly összeget csikarhatnak ki a biztosítótól, a halálesetet nagyon megtervezik, minden részletre figyelve, csakhogy nem számítanak rá, hogy a férfi halála gyanús lesz a biztosítónak és nyomozásba kezdenek
továbbá nem számolnak egy szemtanúval... tovább hogy öngyilkosság gyanúja is felmerül, amikoris nem fizet a biztosító, de legnagyobb gandjuk mégis Keyes nyomozása lesz (aki mellékesen Neff munkatársa

az egész film kezdete is a film-noirra jellemző, visszaemlékezés, narrátor, egy titok, sötét árnyékok stb.

pazar jelenetek sokaságával találkozhatunk, pl. a film eleje, mikor eltervezik, mikor végrehajtják, mikor megjelenik a szemtanú, mikor a nő az ajtó mögé bújik, a film vége... ---> tehát gyakorlatilag az egész film (ok, elismerem hogy elfogult vagyok, de szerintem minden idők egyik legjobb film-noir-ját hozták össze az alkotók, köszönjük)[spoiler]

Hosszú álom / A nagy álom (The Big Sleep) [Hawks] - 1946
[spoiler](miért van olyan érzésem, hogy Howard Hawks filmjeit is igencsak kedvelem?...)
állítólag maga Hawks sem tudta megmondani hogy ki is a gyilkos valójában...

egy újabb Humphrey Bogart és Lauren Bacall filmmel van dolgunk, méghozzá egy igen híres és kiváló filmmel, ezúttal a film-noirra jellemző narrátor és flashback elmarad, femme fatale és titok viszont akad bőven...

a szálak lassan olyan kuszák és követhetetlenekké válnak hogy csak komoly odafigyeléssel lehet érteni (meg persze Bogart is próbálja értelmezni a történteket, amiben nehezítik a hazugságok, titkok, elhalálozott tanúk száma...)
mindent egybevetve ismét egy remek kis film-noirral volt dolgunk, amit egyértelműen érdemes volt megnézni (akár 2-szer, 3-szor is érdemes lenne...)

ezúttal nem egy film-noir-ral van dolgunk, illetve nem egy klasszikus értelmbe vett film-noirral, inkább egy pergő krimivel
a film tényleg "gyorsfolyású", amit többek között akcióközpontúsága is eredményez, a Cody szerepét megformáló Jams Cagney hitelesen alakítja a kegyetlen, szadista, senkivel nem törődő (kivéve az anyját), erőszakos, könyörtelen gyilkos bandavezért, a film több részből épül fel, az elején egy vonatrablás, később az üldözésük, aztán a börtön, majd a szökés, az azt követő balhé megszerbezése, végül a finálé... mindezt megspékelve egy beépülő zsaruval
Cody-t a hasogató fejfájása már-már az őrületbe kergeti, és ehhez még hozzájárul legyőzhetetlennek hitt tudata...
összegezve Raoul Walsh egy akcióközpontú krimit hozott össze, amelynek a végén rájövünk, hogy miért is ez lett a címe...

ezúttal is egy John Huston mozival van dolgunk, akit szintén kedvelek...
ez a kevésbé ismert film-noir (ami valójában inkább egy gengszterkrimi) a bűnözők szemszögéből mutatja be az eseményeket, amint egy ékszerüzlet kirablását tervezik és véghezviszik, mindeközben a bandatagok magánéletét is megismerhetjük (Marilyn Monroe egy rövid szerepet játszik, az öregember fiatal, csinos szeretőjének szerepét...)
de a film egyik fő erénye, hogy láthatjuk, hogy mi lesz a bűnözők sorsa a rablás után, szinte mindegyikre ugyanaz a sors vár: börtön vagy halál... az egyik legjobb rész az, amikor a végén a terv kiötlője megszökhetne taxin, de megállnak egy bárnál és ott időznek, miközben az öreg végignézi egy csinős hölgy táncát, a rendőrök is megérkeznek... de az ezutáni Dix-szel történtek is igen érdekesek, filmes szempontból is...
összegezve John huston egyik legjobb filmje, ami egy komor nagyvárosi krimi, remek jelenetekkel

Billy Wilder újabb remekműve
igazi film-noir klasszikus
már a kezdés is: egy férfi holttestét látjuk egy medencében lebegni, majd jönnek a rendőrök...
az egész film egy flashback narrátorral - nagggyon komoly...
a történet Hollywoodban játszódik, ahol megismerkedhetünk egy forgatókönyvíróval, barátjával, annak barátnőjével, egy kiöregedett némafilmsztárral, annak inasával (Erich von Stroheim nagy alakítása), egy halott majommal, Cecil B. DeMillével személyesen és még Buster Keaton is benne van kb. 10 másodpercig...
Az Alkony sugárút egy ironikus film, kemény és cinikus Hollywooddal,
többet nem is akarok írni, mert ezt látni kell...
csak még annyit: a film vége (mint ahogy az egész is) felejthetetlen, amikor Norma őrülete drámaivá fokozódik...