A nagy Gazdasagi Világválsag
-
#932
Eszembe ötlött egy jó ötlet.
Egy másik fajta pénzrendszer, melynek az a koncepciója, hogy többszörös működési biztosítású pénzrendszer, mely garantálja,hogy senki ne nyerészkedhessen a másikon.
A rendszer következménye az,hogy a termelő személy többszörösen be van biztosítva,hogy senki el ne vehesse az ő értékeit.
Ennek nagyon fontos feltétele,hogy SENKI, egy állam se szólhasson bele a mi általunk közösségileg megalapított állam dolgaiba, kötelezettségeibe.
Olyasmit kell elképzelni,hogy a munkások nem pénzért dolgoznak, a cégek egymás között nem pénzzel számolnak el, hanem erre létre hozunk egy pontrendszert, minden egyes pont ami létre jön, magán viseli a tulajdonosa adatait, "belső használatra csak", és a pontok mögött megjelenik a tulajdonos és az az érték amit ő létre hozott.
A pont rendszert csak elektronikusan lehet megvalósítani.
Egy pont nem abszolút értékű, valójában a mögötte lévő értékteremtő munka ellenértéke.
Tehát a munkás pontokért dolgozik, mondjuk egy havi munkáért kap 100 pontot. Erre megjelenik az állam, hogy követelje a százalékokat.
Az értékteremtő személy, munkavállaló, vállalkozó, cég csak pontokért dolgozott, ezért csak a pontokat akózhatja el az államnak.
Az állam nem követelheti,hogy váltsa be a pontjait forintra, mert magyarországon nem lehet beváltani sehol a pontokat, csakis egy helyen, egy másik független állam, független bankjában.
Tehát az állam elveszi a pontokat, és amikor megpróbálja beváltani a 100 pontból megsarcolt 60 pontot, ami most már az ő tulajdonában van, nem kap érte csak 60 forintot. Mivel nem a pont tulajdonosa váltotta be a pontokat, ezért csak egy pont egy forintot ér, mivel azok a pontok amit az eredeti tulajdonos átadott az államnak, nem örökölték a tulajdonos értékteremtő munkájának ellenértékét, mivel ebben a pénz rendszerben, nem lehet elvenni az egyén megtermelt értékeit.
De amikor a pont tulajdonosa váltja be a pontokat, akkor a pontjai eltünnek, és helyette megjelenik egy számlán az a pénz amit már el tud költeni, vásárolni.
Ha a száz pontjából csak 2 pontot hagy meg az állam, akkor az a két pont veszi fel azt az értéket amit ő megtermelt.
Teljesen mindegy ki, hogy veszi el a pontokat, az igazi érték mindig a termelő tulajdonosnál marad, amit még ő sem tud megváltoztatni.
A beváltott pontokért megjelenő számlapénz viszont annak a független államnak a független bankjában jelenik meg amit mi alapítanánk.
Mivel a pénz nem magyarországon keletkezett, semmi köze nincs magyarországhoz. Ezért a magyar állam nem szólhat bele abba,hogy ebből a pénzből ő is részesülhessen.
Ezt a pénzt természetesen az egyének átutalhatják maguknak forintban is, vagy maradhat abban az új valutában amit mi alapítunk.
Az egész azon alapszik,hogy egy független államnak megvan az a szuverén joga,hogy a pontrendszerében lévő pontoknak saját maga határozza meg az értékét.
Tehát vagyok én mint új magyarország, van állam pista, és van jani meg csaba.
Jani meg csaba meg állam pista hozzák hozzám a pontjaikat.
Janinak meg csabának úgy számítom fel a pontjait,hogy ellenérték képpen megkapják azt az összeget amiért megdolgoztak vagy amilyen értéket megtermeltek. Én határozom meg, mennyit kaphatnak.
Jön hozzám állam pista is, hiába hozza hozzám tonna számra a pontokat, az ő pontjaért nem számítok fel csak maximum pár forintot, mert látom a saját belső elszámolásomban, hogy az ő pontjai mögött nincs értékteremtés, ő csak elvette másoktól a pontokat.
Így a munka eredménye következtében létrejövő pontokat hiába veszik el, vagy cserélik el, mindig annál marad az érték aki létrehozta.
innentől fogva, mindenki maga döntheti el, mennyivel támogatja az államot abból a pénzből amit megkap a pontok beváltása után.
Persze nem az a cél,hogy mindenki kivonja magát a közösből.
Hanem a közösségre fordított összeget, "adó mértékét" elektronikus szavazással dönti el, mindenki meghatározhatja a %-okat, és az összes szavazás átlaga lenne az amit mindenkitől elvon a rendszer és átadja a magyar államnak egy összegben.