A nagy Gazdasagi Világválsag
-
remark #3163 De ha alapból nem ide jönnek, az a hazai életszínvonalat nem szükségképpen befolyásolja.
Nem értem miért nem nézed a szövegkörnyezetet. Magyarországon a nagy cégeket bezárták, ezen cégek termékei helyett IMPORT termékeket vásárolunk. Ez nem más, mint kifosztás. Csak belátod te is.
Ne abból indulj ki, hogy HA ez meg HA az. Nézd meg mi zajlott Magyarországon. Azok konkrétumok.
És bár nem fogunk tudni a bankokról beszélni veled, de megemlíteném, hogy a pénz amit használunk az országon belül, már az is "import". És ez jóval nagyobb probléma, mint az, hogy a cukor meg a busz meg a TV meg a bicikli meg a túrórudi stb. az "import".
Pontosan, csak nekem az jött le a szövegkörnyezetből nekem úgy tűnt, hogy azt írod, hogy a másik fél nem tesz ellene semmit. X-nek persze, hogy az a célja, hogy ő maga jól járjon.
Látod, még mindig nem érted. Te még mindig úgy fogalmazol, hogy X-nek az a célja, hogy õ jól járjon. De pont ezzel jöttem elő a legelején, hogy beszéljünk érthetően, és mondjuk ki azt, hogy X-nek mikor a profit maximalizálását tűzi ki elsődleges célnak (a cégek döntő többsége ezt teszi), akkor konkrétan az a célja, hogy mindenki más rosszul járjon.
Ha ez így van, akkor mondjuk így. És ha így mondjuk, és a TV-ben is így fog elhangzani, akkor előbb utóbb mindenki felkapja a fejét. De amíg megy a süketelés, a mellébeszélés, a mindenhogy és sehogyan sem értelmezhető szakszövegek tömkelege, addig senki se fog semmit se érteni. Akkor sem, ha történetesen elvégzett egy gazdasági iskolát.
Abban tudja megakadályozni, hogy nem köt megállapodást, ez ilyen egyszerű.
Oké. Ha azt hiszed hogy ez így megy, akkor példák:
-Nekem nem tetszik az ahogy a vízmű a vizet kezeli. De nem tudok másik vízműhöz menni, mert nincs.
-Nekem nem tetszik az ahogy az állam az adópénzeket kezeli. De nem tudok másik államhoz fordulni, mert Magyarországon egy állam van.
-Nekem nem tetszik az hogy a sarki fűszeres a multiktól veszi az áruját. De nem tudok helyi termelőktől vásárolni bio árut, mert a legközelebbi bolt 18 km-re van.
-Nekem nem tetszik a Windows, de nem tudok mást használni, mert erre köteleznek a munkahelyen.
-Nekem nem tetszik az hogy a bankok kamatra hozzák létre a pénzt, de mivel monopolhelyzetben vannak így nem tehetek sokat.
A példák alapján talán látható, hogy a gyakorlatban más van, mint a tankönyvekben. A tankönyv ilyen szempontból tulajdonképpen félrevezetés. Megpróbálnak rávenni arra, hogy te olyan szabályok szerint végezz gazdasági tevékenységet, ami a nagyhalak érdekeinek megfelel. Te legyél tisztességes, te másokhoz alkalmazkodva alakítsd ki üzleti stratégiádat, te tartsd be a törvényeket és szabályozásokat, te fejlődj és bővülj a nyereségedből... miközben ezen szabályok egyike se vonatkozik a gazdaság azon szereplőire, akikről most beszélgetünk. A gazdasági világválságok ezen szereplők természetes közege. Ahogy falusi vállalkozó kénytelen valóban apró lépésenként bővülni és ez tevékenységének a természetes velejárója, a nagy halak tevékenységének természetes velejárója az, hogy kisebb-nagyobb kríziseket képesek létrehozni, és ezekből extraprofitra képesek szert tenni. Kis krízis az, mikor a piac többi szereplőjét "eszed, nem eszed, nem kapsz mást" alapon adott szabályok elfogadására kényszerítik, pl. engem arra hogy együtt éljek az inflációval, nagy krízis meg az, mikor pl. gazdasági világválság van, vagy mikor tisztán gazdasági érdekből háborút indítanak egy ország ellen.
A gazdasági élet nem más, mint háború. Óriási küzdelmek mennek szó szerint a túlélésért.
Ahhoz nagyon speciális helyzet kell, hogy egy cég belemenjen egy számára előnytelen partneri kapcsolatba.
Az esetek többségében ez így van. Szerinted egy magyar mezőgazdasági termelőnek van választása hogy kinek mennyiért adja el az áruját? Örül ha egyáltalán el tudja adni.
Egyébként meg nem csak cégekről van szó. Egy cég az ő összes partnerével szemben képviseli a saját érdekeit, azaz azon érdekét, hogy neki jó legyen, és ezzel együtt a másiknak rossz legyen. Tehát egy cég szeretné, ha az államnak, az alkalmazottainak, a vásárlóinak is mind-mind rossz lenne, nem csak a céges partnereinek, beszállítóinak.
Előfordulhat, hogy X jobban jár a dologgal mint Y, de senki nem megy oda Y-hoz, hogy írd alá a megállapodást, vagy felgyújtjuk a céget.
Nem, ez úgy működik, hogy vagy aláírod a szerződést, vagy nincs semmilyen szerződés amit aláírhatnál. És ha nincs szerződés, akkor a céged felgyújtatja önmagát, és rövid úton hamvába hal.
Egy jó tőzsdés vagy befektető többfelé fektet be, még akár két egymással ellentétes befektetést is csinál, hogy ha bukik, ne bukjon túl sokat. Több lóra tesz egyszerre.
De ez megint csak elmélet. A Bennfentesek c. filmben is látható, hogy mikor látták hogy a saját tevékenységüktől bedől majd a piac, akkor konkrétan a piac bedőlésére (bizonyos cégek csődjére) fogadtak. Tehát első lépésben az extra kockázatból van extra profitjuk, majd mikor kiderül hogy túl nagy kockázatot vállaltak, akkor feltesznek mindent a piac kudarcára, csődjére, és akkor meg abból van extra profitjuk. És közben végig, minden egyes lépésben a környezetüknek okoznak óriási kárt. Első lépésben a felelőtlen üzletpolitikáért, hisz a korlátlan felelőtlenséggel nem mindenki tud és nem is akar versenyezni, második lépésben pedig a felelőtlenséggel okozott kárért a környezetnek pont annak a cégnek kell kártérítést fizetni, amelyik a kárt okozta. Ez már aztán tényleg abszurd!
Ma egy céget nem hogy büntetnek a károkozásért, de kifejezetten ezért hozzák létre. Az externáliák fogalma maga is ezt mondja ki: a cég által a környezetre hárított terhekről van szó. És ez a teher egyes cégek esetén tetemes. Hogyan is lenne képes valaki pár száz millió dollárral a zsebében arrébb állni egy bebukott cégtől?
A cégek több száz éves fejlődésük során eljutottunk a teljes felelősségvállalástól a korlátozott felelősségvállalásig, azaz gyakorlatilag a korlátlan felelőtlenségig. Mert aki egy kockázatos üzleten csak nyerhet de nem veszíthet, az nyilvánvalóan kockáztatni fog. Egy magánszemély nem kockáztathat, ő felel tetteiért. De egy jogi személy, ami egy virtuális személy, az nem felel.
Kínában óriási kockázatot vállalnak be és ezzel maguknak kárt okoznak, és azoknak az országoknak is kárt okoznak akik helyett elvégzik a piszkos munkát. De a folyamat során egy szűk réteg meggazdagszik. Ki viszi el a balhét? Az Európában és USA-ban bezárt gyárak dolgozói, és a környezetszennyezés és embertelen munka kínai áldozatai. És most higgyem el azt, hogy ez a véletlen műve? Nem, itt nincsenek véletlenek.