A nagy Gazdasagi Világválsag
-
remark #3146 Ahogyan már írták, manapság már nem kifizetődő az életszínvonal alacsonyan tartása.
Leírták, meg ennek az ellenkezőjét is. Nekem az jött le, hogy a cégek a profitmaximalizálással, azaz mások profitjának minimalizálásával próbálják az életszínvonalat magasan tartani. Ami paradoxon.
A huszadik század eleji utópista (illetve disztópista) irodalom kedvelt fogása volt, hogy olyan jövőképet fest ahol az életszínvonal roppant alacsony, melyből a hatalmi piramis csúcsán élők különféle gazdasági, társadalmi, de elsősorban politikai előnyöket kovácsolnak.
Az író sokszor azért írja, hogy felvilágosítson. Terjeszteni meg (többek között) azért terjesztik, hogy felkészítsenek téged arra, ami be is fog következni. Hisz pont az valósult meg, amiről írtak ezek a regények.
Ez a valóságban már életképtelen modell lenne bármilyen diktatúra számára, melynek fontos, hogy a gazdasága legalább olyan szinten működjön, hogy a felső tízezer megszedhesse magát, már fontos egy erős fogyasztói bázis.
Mégis azt látom, hogy gyakorlatilag ez valósult meg. Óriásiak a különbségek "vásárlóerőben", tehát gyakorlatilag a hatalmi piramis csúcsán élők gazdasági, társadalmi és politikai előnyökben részesülhetnek. Ez tény. Hogy álláspontom megváltozzon, ahhoz nagyon erős tényeket kellene hoznod arról, hogy ez nem így van.
A gazdaságunk a vég nélkül növekedő termelésre épít és ha nincs mellette fogyasztás akkor az egész összeroskad (ahogy az történt az 1920-as években is, ahol a gazdasági recessziót részben ez okozta, részben pedig a kilábalást hátráltatta, hogy nem indult be a fogyasztás (pénz nélkül ugye nehéz is).
A fogyasztásnak vannak alternatívái. A legismertebb és leghatékonyabb a háború. Túl sok az eladatlan árú a boltokban? Küszöbönálló krízis jeleként fogom ezt értelmezni...
Valamit célzol arra, hogy a fogyasztás gátja a pénz hiánya. Erre mi a te verziód, miért nem volt elegendő pénz a forgalomban?
Simán megeshet, hogy érdekcsoportok lokális piacokon lokális válságokat indítsanak, de az már kevésbé valószínű, hogy ezt sikerül világméretűvé fejleszteni, hiszen az már a hatóságok szemében is túlságosan feltűnő.
Pedig világméretűvé fejlesztették, és a "hatóságoknak" kerekedik is a szemük. Szó volt már itt a Bennfentesek c. filmről. Láthatod benne, hogy hogyan szolgálja a világméretű őrületet a politika és a szakma is.
De a tőzsdespekuláció és a "fekete dobozok" a banki világban pont elegendőek, hogy a rendszerből építőelemeket tüntessenek el, mely labilissá teszi az egészet. A gazdaság viszont nem követi a politikai ciklusokat, így a politikusok csak rövidtávon hajlandók gondolkodni egy újraválasztás reményében és azt hiszik minden fedezhető hitelből. Már a hitel hiteltörlesztése is egy hitelre felvett hitellel történik... ezt pedig nem lehet a végtelenségig csinálni, mert hatalmas pénzek tűnnek el egyik pillanatról a másikra.
Most gyakorlatilag jól leírtad, hogy mi a probléma. De ezzel együtt azt állítod, hogy ez pár hozzá nem értő ember tévedése nyomán alakulhatott így ki? Én azt állítom, hogy pár hozzáértő tudatos döntése nyomán alakult ki mindez.
Ha pedig egy olyan ország jut (újra) a totális csőd szélére mint az USA, akkor az nem csak lokális piacokon okoz zavarokat.
Ugye ezt is csak mint ténymegjelölést írod. Hisz ez múltidő, ez már megtörtént.
Az USA pedig évtizedek óta maga alatt vágja a fát, mert nem bír saját tartozásaival és erre úgy reagál, hogy majdnem évente emeli meg a hiány maximumát. Ez viszont sehova sem vezet, mert ahol már a GDP ilyen jelentős része megy el a nagy semmire, akkor az előbb utóbb nagy bukást idéz majd elő.
Bukást kinek? Előnyt kinek?
A csőd jó üzlet - valakinek.
A krízis jó üzlet - valakinek.
Ahogy Cef is írja: A válság után újra fejlődésnek indul a gazdaság, új vállalkozások születnek és folyamatosan szívják fel a munkaerőt, növekednek a bérek stb. Egyébként a piacgazdaságnak az a különlegessége, hogy ciklikusan következnek be gazdasági válságok. Ha bekövetkezik egy válság az nem meglepő, mert törvényszerű...
Néró se véletlenül gyújtotta fel Rómát. Hisz a változást meg kell mindig előzze a lenullázás. Tiszta lappal kell indulni, a fejekben is, a bankszámlákon is.
Tehát én azt állítom, hogy a ciklikus krízis rendszere egy több ezer éves társadalomirányítási módszer, amivel lehetővé teszik nagyobb társadalmi változások gyors keresztülvitelét. Példát számtalant lehetne mondani. Az a ritka, mikor valami nem e szerint alakul, amit írok.