A nagy Gazdasagi Világválsag
-
#3144
Ahogyan már írták, manapság már nem kifizetődő az életszínvonal alacsonyan tartása. A huszadik század eleji utópista (illetve disztópista) irodalom kedvelt fogása volt, hogy olyan jövőképet fest ahol az életszínvonal roppant alacsony, melyből a hatalmi piramis csúcsán élők különféle gazdasági, társadalmi, de elsősorban politikai előnyöket kovácsolnak. Ez a valóságban már életképtelen modell lenne bármilyen diktatúra számára, melynek fontos, hogy a gazdasága legalább olyan szinten működjön, hogy a felső tízezer megszedhesse magát, már fontos egy erős fogyasztói bázis. A gazdaságunk a vég nélkül növekedő termelésre épít és ha nincs mellette fogyasztás akkor az egész összeroskad (ahogy az történt az 1920-as években is, ahol a gazdasági recessziót részben ez okozta, részben pedig a kilábalást hátráltatta, hogy nem indult be a fogyasztás (pénz nélkül ugye nehéz is).
Annyiban kiegyezhetünk, hogy a válság tényleg szándékos tevékenység eredménye, de nem úgy ahogy azt te gondolod. Simán megeshet, hogy érdekcsoportok lokális piacokon lokális válságokat indítsanak, de az már kevésbé valószínű, hogy ezt sikerül világméretűvé fejleszteni, hiszen az már a hatóságok szemében is túlságosan feltűnő. De a tőzsdespekuláció és a "fekete dobozok" a banki világban pont elegendőek, hogy a rendszerből építőelemeket tüntessenek el, mely labilissá teszi az egészet. A gazdaság viszont nem követi a politikai ciklusokat, így a politikusok csak rövidtávon hajlandók gondolkodni egy újraválasztás reményében és azt hiszik minden fedezhető hitelből. Már a hitel hiteltörlesztése is egy hitelre felvett hitellel történik... ezt pedig nem lehet a végtelenségig csinálni, mert hatalmas pénzek tűnnek el egyik pillanatról a másikra.
Ha pedig egy olyan ország jut (újra) a totális csőd szélére mint az USA, akkor az nem csak lokális piacokon okoz zavarokat. Az USA pedig évtizedek óta maga alatt vágja a fát, mert nem bír saját tartozásaival és erre úgy reagál, hogy majdnem évente emeli meg a hiány maximumát. Ez viszont sehova sem vezet, mert ahol már a GDP ilyen jelentős része megy el a nagy semmire, akkor az előbb utóbb nagy bukást idéz majd elő.