A nagy Gazdasagi Világválsag
-
#3012
Örökzöld téma...
"A hitelkárosultak
2011.05.20. 18:11
A deviza alapú jelzáloghitelük miatt nehéz helyzetben lévő családok nagy előszeretettel nevezik magukat a nyilvánosság előtt >>hitelkárosultaknak<<. Még Banki Hitel Károsultjainak Egyesülete is van. Így aztán vannak, akik nyitott gerinccel születnek, mások akik szellemi fogyatékkal élnek, aztán ott vannak még a vakok és gyengénlátók, az árvízkárosultak, míg végül a hitelkárosultak. Vagy röviden, a devizahitelesek. Mindez persze azt sugallja, hogy az ember amúgy önhibáján kívül lesz >>hitelkárosult<<. Mondhatni, úgy születik, hogy van egy húsz év futamidejű devizahitele, amit három egész éven át bírt fizetni. Vagy csak rádől a hitel, mint a fa. No de mi a helyzet valójában? A helyzet valójában az, - nagyon sima történet - hogy emberek saját indíttatásból és önszántukból kötöttek egy teljességgel magánjogi szerződést, amiben kötelezettséget vállaltak valamire, és amit nem tudnak teljesíteni. Slussz, ennyi. És mert nem tudják teljesíteni, amit ígértek, elvárják, hogy akkor mások oldják meg a problémájukat. Miközben persze vádaskodva hol a bankokat hibáztatják, hol a felügyeleti hatóságokat, hol a politikusokat, illetve úgy nagyjából mindenkit, aki él és mozog. Mindenki mást. Magukat ugyanakkor áldozatként tüntetik föl. Magának a >>hitelkárosult<<kifejezésnek is épp ez volna a legfőbb üzenete: a hitelkárosult áldozat, aki segítségre szorul, méghozzá teljes joggal. Mert ez már csak így van, ha valaki nem tudja teljesíteni, amit vállalt, akkor kitágult pupillájú, őzike tekintetű kiszolgáltatott áldozat, aki alapvetően ott sem volt. (E tekintetben ahitelkárosultak módfelett hasonlítanak a >>nagycsaládosokra<<. Tudjuk, a nagycsaládosok is áldozatok, amit misem bizonyít ékesebben, mint hogy van Nagycsaládosok Országos Egyesülete is.) Nem is kérdés tehát, hogy mindenkinek szolidárisnak kell lennie szegény pórul járt devizahitelesekkel. Így diktálja ezt a becsület. Mindazonáltal itt rögtön meg kell álljak egy rövid gondolat erejéig. Egy közösséggel ui. nem az szolidáris, aki felelőtlenül viselkedik, hanem az, aki felelősen. A szolidaritás azt jelenti, hogy felelősen viselkedem. Magyarán, a szolidaritást azok mondták fel, akik felelőtlenül eladósodtak. Azok az emberek, akik inkább megtakarítottak eladósodás helyett, eddig is szolidárisak voltak. (Nekem pl. van a bankban némi megtakarított pénzem, amivel sokkal szolidárisabb vagyok, mintha én is a Banki Hitel Károsultjainak Egyesületét erősíteném. (Szinte látom magamat az anonim hitelkárosultak csoportterápiás összejövetelén: „Sziasztok, István vagyok, hitelkárosult”. Esetleg hozzáfűzve kis hatásszünet után: „És nagycsaládos”, csak hogy mindenki átérezze, fokozottan hátrányos helyzetű vagyok. Persze se a hitelekről, se a gyerekekről nem tehetek. (Ne hogy má’ valaki nekem kitalálja.))) De nincs szó arról, hogy én bárki baján örvendenék, vagy arról, hogy gúnyt akarnék űzni mások nehéz helyzetéből. Nem vagyok én olyan gonosz. Tudom, borzalmas lehet attól félni, hogy kilakoltatnak. Még csak azt sem állítom, hogy a kormány akkor most ne tegyen semmit a helyzetet javítandó. Tegyen valamit. Egyfelől humánitárius okokból, másfelől, mert a devizahitelesek ügye a „too big to fail” esete. Mindazonáltal úgy vélem, a kormány tegye egyértelművé: nem azért segít, mert ez kötelessége, vagy mert ahitelkárosultak ezt alapvetően megérdemlik. Mert nem érdemlik meg. Váljék tehát mindenki számára világossá: istenigazából azoknak kellene viselniük a következményeket, akik a döntést hozták. Ne higgyék a devizahitelesek, hogy szegény kis áldozatok, akiknek eleve jár valamiféle segítség, és ez már csak így természetes. Mert nem jár. Sokkal inkább érezzék azt, amit érezniük kell mindazoknak, akik felelőtlenek voltak: szégyent. Mint aki beszart, és akit most mindenki szeme láttára valaki másnak kell átpelenkáznia. Mert olyan, hogy hitelkárosult nincs."