A nagy Gazdasagi Világválsag
-
remark #2993 Először erkölcstelennek ítélték a cégtulajdonosok korlátolt felelősségét. Szerintem ebben semmi erkölcstelen nincs. (...) Az hogy ez most jó, vagy nem, azt mindenki döntse el maga.
Az erkölcs nem más, mint a többség által elfogadott norma. Ha a korlátolt felelősség következtében egy kisebbség nyeresége megugrik, és ezzel együtt a többség vesztesége megnő, így a többség rossznak fogja megítélni az ilyen rendszert, akkor itt most pont arról van szó, hogy valami erkölcsös-e vagy sem. (Tehát mikor valakik eldöntik hogy valami "jó-e vagy sem", azzal pontosan azt határozzák meg, hogy mi az erkölcs.)
De ha neked lefordítom a korlátolt felelősséget arra, hogy így a kisebbség szabadon hazardírozhat mások pénzével és okozhat veszteséget anélkül hogy mindennek bármi következménye lenne rá nézve, akkor így már meg tudod ítélni, hogy erkölcsös vagy erkölcstelen dologról van szó? Mikor a kisebbség kirabolja a többséget, akkor az erkölcsös, vagy erkölcstelen dolog? Ez mondjuk függ az erkölcsi normáktól is. Egy olyan társadalomban, ahol egymást ölik az emberek azért, hogy ők ülhessenek abba a székbe, ahonnan a rablóhadjáratot irányítják, nos, ott valószínűleg a rablás erkölcsös. És most hogy mondod, sokan vannak, akik mindent megadnának azért, hogy egy ilyen székbe ülhessenek. (Mert átverik őket. Ha látnák a valóságot, nem akarnának ilyen pozícióba kerülni.)
Ez csak feltételezés, hogy korlátlan felelősségnél más lenne a helyzet
Magyarország történelme nem pont ennek a példája? Ha egy mittudomén brit vagy holland azt mondja, hogy ez csak feltételezés, azt megértem. Na de hogy egy magyar ezt mondja, ez csak annak tudható be, hogy még a saját történelmünket se ismerjük. (Pont azért, mert akkor feltűnne, hogy ami ma megy, az nem normális.)
másrészt, itt nem a rendszer a hibás, hanem az emberek ostobák, ha így gondolkodnak.
Minden társadalomban vannak ostobábbak és okosabbak. A legokosabb mondjuk 1% mindig is az "orránál fogva vezette" a 99%-ot. A kérdés az, hogy milyen rendszert díjazzunk: amelyik ennek az 1%-nak immunitást ad, vagy amelyik az 1%-ot felelősségre vonhatóvá teszi? Mert azon nem fogsz tudni változtatni, hogy az emberek eltérő képességűek (hogy finoman fogalmazzunk), de azon tudsz változtatni, hogy mit tartson értéknek egy társadalom. (Egyébként a többség nem hagyja jóvá a fosztogatást, de mivel a fosztogatás bonyolult üzleti konstrukciók révén történik meg, így sokan azt hiszik, hogy nem lehet meghatározni, hogy ki foszt ki és kicsodát.)
Tehát buknak a nem jól informált részvényesek. Ha nem megfelelően informálódtak, az az ő felelősségük
Nem most nézted meg a Bennfentesek c. filmet? Ja, az nem te voltál. A csőd előtti napig A2-es minősítést kaptak cégek. Magyarul hazudtak. Tehát a jólinformáltság alatt én a tengernyi hazugság között való eligazodást értem. És itt nincs olyan, hogy "az õ bajuk". Ez olyan mint hagyni, hogy a sarkon 5 nagylegény apró darabokra törje akárkinek a csontjait. Arra is azt mondod, hogy az ő baja? Azt mondanád, hogy miért nem tanult meg magára vigyázni? És ha legközelebb automata fegyverekkel nyitnak tüzet rá, akkor meg azt fogod majd mondani, hogy miért nem ő a Superman?
Vagy ha úgy tetszik, pont a te felelősségedet kérem számon, hogy miért nem informálódsz? Igenis felelős vagy a világ dolgaiért azért, mert nem informálódsz. Na így hogy hangzik?
Ennyi erővel azt is követelhetnénk, hogy a cégvezetőket be kelljen börtönözni, ha csődbe megy a vállalat.
Pontosan azt követelem, hogy a vezetők felelősségre vonhatóak legyenek. Jelenleg nem azok. Se a gazdasági életben, se politikában, se az orvoslásban, se sehol. Aki felelősségre vonható, az a "rosszul informált", "szerencsétlenségére-nem-szupermennek-született" kishal. Amilyen egyébként te is vagy.
Továbbá benne volt a szövegben az is, hogy a cégeknek fontos, hogy bizalmat ébresszenek az emberekben, de ez nem őszinte csak átverik az embereket. Szerintem itt nem az őszinteség a lényeg, hanem a kényszer.
Az őszinteségnek és a kényszernek semmi köze egymáshoz. A kényszer arra vonatkozik, hogy egyáltalán foglalkozzanak a társadalmi felelősségvállalással. Az őszinteség meg arra vonatkozik, hogy ezt valójában megteszik-e, vagy csak úgy csinálnak mintha megtennék (lásd. PR tevékenység és "arculat" - pont az a lényeg, hogy mesterségesen alakítsanak ki egy képet a cégről, aminek a "valósághoz" adott esetben semmi köze [mondjak példát?]).
A társadalom kényszeríti a vállalatokat, hogy az emberek elvárásainak megfelelően viselkedjenek és működjenek. És az lebegjen a szemük előtt, hogy ha valamivel lebuknak, oda az emberek bizalma, és rengeteget buknak.
Megint kevered a dolgokat. Tehát az első mondatra reagálva azt mondom, hogy nem, a társadalom nem arra kényszeríti a vállaltokat, hogy azok az elvárásaiknak megfelelően működjenek, hanem arra, hogy úgy tegyenek mintha úgy működnének. A különbség alapvető! A második mondatra meg azt reagálom, hogy igen, pontosan ezért az lebeg a szemük előtt, hogy ha lebuknak, akkor oda a bizalom. De pont azért lebeghet ez a szemük előtt, mert alapvető céljuk pont az, hogy ne úgy működjenek ami az elvárás, és e szerint is cselekednek.
Nekem nem úgy tűnik, hogy a mai világban is az 1933-as állapotok uralkodnak. Rengeteget fejlődött azóta a vállalatok és az emberek szemléletmódja és folyamatosan fejlődik is.
Mit fejlődött? A Bennfentesek filmet le lehetett volna forgatni 60 évvel ezelőtt is, a lényeg ugyanaz lett volna.