A nagy Gazdasagi Világválsag
-
Cef #2986 "Pont ez a kérdés, hogy itt valóban csak egyes emberek kavarják a szart (there are bad apples), vagy az egész rendszer úgy van megtervezve, hogy szánt szándékkal teret engedjen azon embereknek akik kavarni akarják a szart."
Szerinted direkt így van megtervezve, szerintem csak van pár rosszfiú. Úgy gondolom ezen kár vitáznunk úgysem tudjuk meggyőzni egymást.
Érdekes, hogy alakult ki a korlátolt felelősség, és hogy a társaságok, hogy lettek jogi személyek.
Nagyon nem akarok belemenni, mert ez már gazdaságtörténet, aminek a megismeréséhez évekre lenne szükség, csak a linkeltekkel kapcsolatban 1-2 észrevétel:
Először erkölcstelennek ítélték a cégtulajdonosok korlátolt felelősségét. Szerintem ebben semmi erkölcstelen nincs. Először a haditengerészet is erkölcstelennek tartotta a tengeralattjárókat mert rejtőzködve támadni nem férfias. Az ókorban a színészek is erkölcstelenek voltak, mert más embereket játszottak el. Sőt, bő 100 éve az is erkölcstelen volt, ha egy nőnek kivillant a bokája. Szóval az, hogy akkoriban erkölcstelennek tartották, az a mai világban igazából már lényegtelen, a mi szemléletünkkel már semmi komolyabb kivetnivaló sincs benne. Az hogy ez most jó, vagy nem, azt mindenki döntse el maga.
"A kettõ között a különbség óriási, teljesen más társadalmat eredményez az egyik és a másik. Ha felelõs vagy, akkor felelõsségteljes döntéseket hozol, meggondolt, megfontolt vagy, ennek megfelelõen a sikeres üzletembert tisztelet övezi. Ha nem vagy felelõs, akkor hajlamos vagy felelõtlen döntéseket hozni, hajlamos vagy az egész üzletre szerencsejátékként gondolni, ahol ha jó lóra teszel, akkor pénzed ezer vagy tízezer százalékát is visszanyerheted, míg vesziteni maximum a pénzed száz százalékát veszítheted. Ennek megfelelõen az üzletember megítélése is más. Szerencsejátékossal, szerencsevadásszal egy kategóriába esik sok esetben, persze vannak kivételek. Aki meggazdagodik, annak a "szerencséjét" irigyeljük, és nem a kemény munkáját. És mi magunk is szeretnénk "szerencsések" lenni, és eszünkbe sem jut keményen dolgozni, merthogy minek, hiszen úgy tartjuk hogy a gazdagok nagy része szimplán "szerencsés" volt. Ígyhát mi is várjuk a szerencsénket, vagy ha mégis megfordul a fejünkben a kemény munka, akkor maximum olyan munkát vagyunk hajlandóak elvégezni, ami közelebb visz minket a "szerencsénkhez"."
Ez csak feltételezés, hogy korlátlan felelősségnél más lenne a helyzet, másrészt, itt nem a rendszer a hibás, hanem az emberek ostobák, ha így gondolkodnak.
"Példa: befektetek 100 fabatkát az üzletbe, amely üzletet Gipsz Jakab vezet. Gipsz Jakabot a törvény kötelezi arra hogy a befektetõk érdekeit tartsa szem elõtt, és semmi mást. Szó szerint semmi mást, mert ha az ügyvédek ügyesek, akkor törvénysértések is beleférnek, vagy az hogy a törvényeket saját üzleti stratégiájuk számára kedvezõ módon formálják. Tehát ha a Gipsz Jakab nem tesz meg mindent (szó szerint mindent) a minél nagyobb profit elérése érdekében, akkor én pár konkrét, megítélésem szerint elégtelen döntésével kapcsolatban beperelhetem, és a pert nagy valószínu"séggel meg is fogom nyerni. Így Gipsz Jakab mindent megtesz, azt is ami saját józan paraszti esze, vagy saját lelkiismerete és értékrendszere ellen van.
Tehát Gipsz Jakab kezeli az én 100 fabatkámat, és mikor egyik nap elõáll egy kockázatos, de búsás jutalommal kecsegtetõ üzleti lehetõség, akkor én belehajszolom abba hogy felvállalja a kockázatot, hiszen én mit veszíthetek? Maximum 100 fabatkát. Tehát megköthetünk mi 10.000 vagy akár 100 millió fabatka potenciális nyereséggel kecsegtetõ üzletet is, ha félúton az egész befuccsol, se én nem fogom viselni a felelõsséget, se Gipsz Jakab. Én maximum elveszítem a 100 fabatkámat, vagy ha volt eszem akkor bennfentesként a csõd pillanata elõtt kiszálltam mondjuk 1000 fabatkával, Gipsz Jakab meg maximum elveszíti az állását, de persze még a csõd elõtt felveszi a prémiumot.
De akkor ki viseli a kockázatot? Mindenki más, akire csak az ügyes üzleti konstrukciók és egyéb, az üzlet számára kedvezõ törvények által a felelõsséget rá tudtuk hárítani. Bukik az összes kevésbé jólinformált részvényes, bukik a befektetési alapba pénzt tevõ, bukik a nyugdíjalapba pénzt fizetõ. Ha az állam úgy dönt vagy a törvények által arra van kötelezve hogy megmenti a becsõdölõ üzletet, vagy a becsõdölõ üzlet következtében nehéz helyzetbe kerülõ más üzleteket, akkor a felelõsséget minden adófizetõ vállalni fogja. Ismerõs?"
Tehát buknak a nem jól informált részvényesek. Ha nem megfelelően informálódtak, az az ő felelősségük, az ő bajuk, de ha titokban tartották előttük az már más tészta. Ha jól értettem a nyugdíjalapba pénzt fizető, az az ott dolgozó akar lenni. Igen, ők valóban megszívják, de ők akkor is megszívnák, ha nem lenne korlátolt a felelősség. Ennyi erővel azt is követelhetnénk, hogy a cégvezetőket be kelljen börtönözni, ha csődbe megy a vállalat.
Továbbá benne volt a szövegben az is, hogy a cégeknek fontos, hogy bizalmat ébresszenek az emberekben, de ez nem őszinte csak átverik az embereket. Szerintem itt nem az őszinteség a lényeg, hanem a kényszer. A társadalom kényszeríti a vállalatokat, hogy az emberek elvárásainak megfelelően viselkedjenek és működjenek. És az lebegjen a szemük előtt, hogy ha valamivel lebuknak, oda az emberek bizalma, és rengeteget buknak.
"Sokak meggyõzõdése volt akkor, hogy a gazdasági világválságért a trösztök kapzsisága és rövidtávú gondolkodása a felelõs, sõt az amerikai Legfelsõbb Bíróság egy 1933-as ítéletében gonosz "frankensteini szörnyetegeknek" nevezte a részvénytársaságokat."
1933-ban. Nekem nem úgy tűnik, hogy a mai világban is az 1933-as állapotok uralkodnak. Rengeteget fejlődött azóta a vállalatok és az emberek szemléletmódja és folyamatosan fejlődik is.